Miért van az ha valakinek soha semmi nem úgy alakul az életében ahogyan szeretné, és sz*rrá szivatja az élet állandóan?

Fejben dől el. Kamasz koromban én is úgy éreztem hogy szívat az élet és mindenki. Aztán nyári szünetben elképzeltem mindazt amit szeretnék ha úgy lenne. Úgy képzeltem el mint ha a jelen valóság lenne és átélem. A legszebb lánnyal jártam képzeletben. Ettől kezdve pálfordulat következett életemben, mert minden mintha arannyá változott volna. Persze csak akkor ha folyamatosan alkalmaztam a teremtő képzeletem. A suliban szín jeles lettem és még nevelőtestületi dícséretet is oda írtak a bizonyítvány végére. Valamint tanulmányi versenyeket nyertem. Továbbá a suliban a legszebb lányok kezdtek ismerkedni velem. A legmeglepőbb az az eset volt amikor azzal a legszebb lánnyal ismerkedtem meg akivel elképzeltem az együttlétet. Aztán később megjelent az Agykontroll c. könyv, aminek elolvasása után részben elmosolyodtam, mivel tulajdonképpen arra tanít hogy a fejünket ne csak sapka hordására használjuk. Meg arra a fontos dologra hogy vigyázz mit képzelsz el mert valóra fog válni. Ha a kudarc jár a fejedben akár félelem formájában akkor az fog megvalósulni. De ha a siker és ugyanolyan intenzitású de pozitív érzés formájában akkor a sikert sem fogod kikerülni. Aki ezzel nem ért egyet az vagy nem jól alkalmazta eddig a teremtő képzeletét, vagy nem is próbálta. Rohanó világunkban megfeletkezünk a fejünk használatától, még én is pedig ahogy írtam, előbb rájöttem mint az Agykontroll c. könyv megjelent volna.

Érdekes mert én is ezen gondolkoztam mostanában. Arra gondoltam, hogy ez olyan mint a kártyázás. Van, hogy csak rossz lapokat kapunk, más csak jókat, van aki jót is rosszat is. Ez viszont kiszámíthatatlan. A lényeg, hogy jól kell tudni játszani, még ha sz*r lapokat is oszt az élet. :)