Mit tehetnék ilyenkor?

Eléggé érdekesen hangozhat a "tételkérdésem".

Az a helyzet, hogy nem érzékelem a körülöttem történő eseményeket, se a jót se a rosszat. Bármi történik egyszerűen nem érzem, hogy bármiféle hatást is keltene bennem.

A szüleim szétköltöztek és el is fognak válni, a tesómtól szétválasztottak, ő apukámmal él én anyukámmal. Sajnos egymás ellen hangoltak minket és szegénykém nem is tudja már kinek higyjen. Nagyon sajnálom szegénykét és az is bánt hogy ellenségként tekint rám is meg anyura. Apukámmal eddig se volt felhőtlen a viszonyunk, sosem értett meg, néha úgy éreztem, hogy nem is akart mint gyereket mert teher voltam neki. Még ha ez nincs is így, előtte fele ennyit foglalkozott velem és most teljesen úgy tűnik ezt most érdekből teszi. Nézem a barátomat, ha találkozunk egyszerűen nem tudok örülni neki, már a szex is unalmas vele. Már valahogy nem tudok rá férfiként tekinteni. Az előző "kapcsolatom"nak (igazából csak találkozgattunk) is azért lett vége, mert hasonló érzéseim voltak a sráccal kapcsolatban. Kicsit, félek ezt bármely következő kapcsoltatomra ki fogom vetíteni.

A suli se megy már annyira, zsinórban 2 nyelvvizsgán is megbuktam... de az a baj, hogy már nem is érzem. Meg se hat. Valakik tök könnyen megcsinálták én meg itt szenvedek...

Alig tudok már valaminek örülni. Egy sráccal elrontottam és néha ezt tekintem a mostani "rám jár a rud"-at a gyávaságom "bűntetésének" tekintem. Tudom hülyeség, de nemtudom

Már úgyérzem semmit se tudok. Csak halad mellettem a világ meg mindenki csak én nem. Fel se fogom mi történik körülöttem. Mintha kikapcsolna az agyam.

Szeretek a barátaimmal lenni az valamennyire felvidít, de sokszor azt érzem csak panaszkodok nekik...

Így olyan tehetetlennek érzem magam. Nem tudok mit tenni, mert azt se tudom felismerni igazán mi bánt...

Valaki tudna bármit is ajánlani mit tegyek? Tényleg tanácstalan vagyok:(:(:(

17 éves lány

(Tudom, hogy ezt a kérdést tegnap is kiirtam, de nem.érkezett rá választ:( )