Te nem érzed értelmetlennek az életed? Minden elérhetetlennek tünik?

Én nem!

Ráadásul van értelme a munkámnak,és nem álomvilágban élek,pedig szeretem a sört :)

Nem. Minden elérhetőnek tűnik.

"Csak szemmel szabad nézni,milyen szép is az élet?"

Nem?...

Te döntöd el hogy csak nézni akarod -e vagy átélni az élet szépségeit.

1, De, annak érzem. Viszont valami célja van, ha értelmetlen is. Lehet, hogy csak nekem cél, ami a holtvágány végén lévő ütközőbakhoz vezet...;

2, Az kevés, hogy ha annak örülünk, hogy süt a nap, vagy hogy csokit ehetünk, ehhez több kell.

De, én is így érzek.

Minden olyan nagyon messzinek, megvalósíthatatlannak tűnik.

A családtagjaim, főleg anyukám mondja is, hogy miért vagyok olyan negatív, gondolkodjak már pozitívabban, vannak csodák és az élet szép. Én ezt valahogy nem tudom elhinni. Nem sok olyan dolgot találok az életemben, ami szép. Nincsenek barátaim, úgy érzem anyukámon kívül senki sem szeret igazán, nincs barátom, semmi olyan dolog nincs, ami miatt büszke lehetnék magamra. Azt sem értem, nekem miért nem jön össze soha semmi, mikor teljesen normális ember vagyok.

Ha már a viszonzatlan szerelemnél tartunk, nekem most pont van egy viszonzatlan szerelmem és ez is nagyon rossz.

Azt sem tudom, mi lesz velem a jövőben. Kicsit tartok is tőle. Mit fogok majd dolgozni? Hol fogok továbbtanulni? Meg tudok-e majd élni a fizetésemből? Lesznek-e barátaim vagy örökké magányos leszek? És hasonlók.

Persze, hogy például anyám olyan pozitívan lát mindent. Sok barátnője van, rengeteg ismerőse, mindenki szereti, boldog kapcsolatban él, elég fizetése van, jó a munkahelye. Fiatalkorában is rengeteg barátnője volt, a fiúk körében is nagyon népszerű volt. Komolyan, mintha nem is az ő gyereke lennék.

A csodákban sem hiszek.