A városban, ahol egyetemre járok, napközben gyakran nem lehet felférni a tömegközlekedésre, annyira tele van nyugdíjasokkal, hova tudnak reggeltől estig menni?

Bevásárolni, orvoshoz, unkokákhoz, barátnőhöz, akárhova.

Semmi közöd hozzá. Most jon majd az, hogy a nyugdíjas miért nem ül otthon a seggén?

Ez régóta így. Nekem a nagymamám mesélte, hogy anno mikor ő még dolgozott, mennyire tudta utálni a nyugdíjasokat, akik pont akkor ültek buszra, mikor a munkások mentek munkába, vagy haza, mert nem lehetett tőlük leülni, pedig hullafáradt volt műszak után. Ő pont ezért nem buszozott nyugdíjasként csúcsforgalomban.

A nyugdíjasok többsége azonban rohadtul unatkozik, már hajnalban talpon vannak, mert nem tudnak aludni, aztán mennek piacra, boltba, barátosnékhoz, temetőbe stb. Pont reggel.

Sopron? :D

Én most Budapesten dolgozom, de ugyanez van, amikor reggel sietnék a munkába, van, hogy csak a második buszra férek fel, ja és sajnos nagyon erőszakosak...

Azért egy picit megvédeném a nyugdíjasokat. Például az, hogy "már hajnalban talpon vannak, mert nem tudnak aludni", nemcsak az ő hibájuk, hanem ez az idősebb korra egyszerűen jellemző, hogy az ember több részletben alszik, nem tud végigaludni 8-10 órát éjszaka. Vagy például arról sem feltétlenül csak ő tehet, hogy minimális nyugdíjat kap, és ezért inkább átbuszozik az egész városon a legtávolabbi boltba, mert ott néhány száz forinttal olcsóbb a párizsi.

Más szempontból viszont valóban jogos a kiakadás sokszor. A nyugdíjasoknak a tömegközlekedés általában mindenhol ingyenes, úgyhogy alanyi joguknak érzik, hogy egész nap járhatják a várost. Meg persze az is természetes, hogy koruknál fogva nekik van elsőbbségük mind az ülőhelyek terén, mind úgy általában. És igen, sokan erőszakosak, húzzák maguk után a "banyatankot", amivel keresztülgázolnak mindenen és mindenkin. Bár ez igazából egy külön kaszt a nyugdíjasok között: vannak a normális nyugdíjasok meg az ilyen erőszakos "nyuggerek". Csak persze az utóbbiak sokkal feltűnőbbek, őket jegyzed meg mindig.

Jó, persze, bolt, piac, de könyörgöm, miért reggel megy? Mikor amúgy sem lehet megmaradni azon a girhes buszon, annyian vannak.

Induljon el 9-kor, ideje van, és akkor már a munkába sietők és diákok egy része nem közlekedik.

Én alapjáraton illedelmes vagyok, de... Dolgozom este tízig, műszak végén kérdi a főnök:

-Nem tudnál holnap reggel nyolc helyett hatra jönni?

-Ugh jól van,így is úgy is ugyanolyan álmos leszek.

Másnap 14:00 letelik a műszak, Attila indul haza. Jön a busz, majdnem a fél órás az út, leülök végre. Nyugodt megelégedett fejjel nézek ki az ablakon, nem gondolok semmire csak nézem az épületeket, az embereket ahogy a busz elhalad mellettük amikor egyszercsak megpillantom a következő megállóban az őszhajú fejek, barna és szürke ruhák, botok, járókeretek, kiskocsik sokaságát.

Ilyenkor az eddig megelégedett arcom hol lesápad, hol vörössé válik ahogy a "fel kell állnom" és ezért a "f.szomat a demográfiai válságba és az elöregedő társadalomba" gondolatok helyet cserélnek.

Aztán ez tovább váltakozik annak függvényében hogy a "Tessék csak leülni" mondatra egy mosolygós "Köszönöm!" vagy egy "Hát igen!" a válasz.

Hova megy nem érdekel, csak az utóbbi.