A metron miért nem nézik egymást az emberek?

+1 a második válaszolónak :)

Plusz a metró a legtöbb embernek trauma, be vagy zárva egy nyikorgó zajos bádogdobozba többedmagaddal, a délutáni csúcsban még levegő sincs... nem a legalkalmasabb hely társasági életet élni.

Én így belegondolva valószínűleg a földet szoktam nézni, kb. az életemért imádkozom, mert félek a bezártságtól :) A 4-es meg egyenesen a halálom, ott meg attól, hogy jön egy frissítés a windowsra és felkenődünk az előző metróra :D

"pedig én kényszert érzek hogy megvizsgáljam a másik ember arcát, főleg ha szokatlanul néz ki, vagy szép."

Na nálam pont az ilyen görények miatt alakult ki, hogy kimondottan gyűlölöm, ha megbámulnak mondjuk egy vonaton, mert apám púpos volt, és kislányként, amikor vele mentem a városban, mindenki megbámulta. Én teljesen átlagos, vagy kicsivel jobban kinéző nő vagyok, de ez a lelkemben annyira mély nyomot hagyott, hogy a bámulást kifejezetten utálom azóta is. Pedig apám egy értelmes, intelligens, tanult ember (volt).

Azóta már szégyellem, hogy kisgyerekként szégyelltem...