Most komolyan mért nem segít senki? Álltalában a "filmekben/könyvekben" a főhősnek van egy mestere .

De a mester csak azokat találja meg, akik "készen" vannak. Úgy értve nyitva a szemük és a fülük.

Egy péda. Mit csinálsz, gondolsz,érzel, ha egy focista 5 méterről, üres kapura mellélővi?

Nem a 2.vagyok, de ő nagyon is jó példát mondott, én egyből megértettem. Mivel te nem, ebből is látszik, hogy nem vagy kész a tanulásra. Hiába mondanék én is jobbnál-jobb dolgokat, ha nem fognád fel, akkor olyan, mintha magamnak mondanám. Az meg fölösleges, hiszen én értem. Na, tegyünk még egy próbát veled.

"Az akadály nem az úton van, hanem maga az út."

"Edd meg mielőtt ő esz meg téged"

"Aki másnak vermet ás, anyád esik bele"

Ha mindenképp egy regényhez akarod hasonlítani az életed akkor gondolj bele hogy lehet nem te vagy a főhős. Ezekben a regényekben általában a főhősnek van ilyen segítsége amit leírtál. De rengeteg karakter van akinek semmi útmutatója nincsen, maguknak kell rájönniük az élettapasztalataik alapján. És késöbb összemérik a filozófiájuk a főhősével azt szintén formálva. Ezeknek a karaktereknek nincsen senki aki irányítgassa és babusgassa őket. Ezek a karakterek rengetegszer negatív karakterekké alakulnak pont azért mert a világ ott b*aszik ki veled ahol csak tud hogyha hagyod magad és ha nincs senki aki megvédjen akkor neked kell magad megvédeni. De pont a ilyen szabadabb dolgok miatt általában sokkal érdekesebbek a negatív karakterek.

Az a baj a főhősökkel hogy nagyon kevés kivétellel általában unalmasak, ugyanis meg kell felelniük bizonyos elvárásoknak:

- Legyen egy egyértelmű célja

- Mindig legyen erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen, ha mégis rosszul dönt az érzelmi krízist okozzon nála

- Mások érdekeit tartsa előre

- Legyen példamutató

És még sorolhatnám. De ezek a karakterek egy idő után elég szürkék lesznek. Legtöbbjük önzetlen, kiszámítható és nincs saját filozófiája. Ezért van az hogy mikor kijön egy-egy olyan film ahol a főhős csak kicsit is eltér a klisé jófiútól az rögtön ajnározva van annak ellenére hogy egy 100-szor látott történetet láttunk unalmas poénokkal. (Khm... Deadpool.) Máshol simán mellékszereplőnek vagy gonosztevőnek befért volna és nem is tünt volna annyira fel senkinek hogy plusz vagy mínusz egy kattant karakter. Pusztán annyival hogy megpróbálja elbaromkodni az egészet és nem érdekli kit öl meg a bosszú érdekében simán százezrek kedvencévé vált. Pedig nem volt hatalmas mondandója a filmnek. Nem is voltak extra nagy poénok vagy ultra elképesztő harcok. Sőt!

Jó, elég arról hogy én mit gondolok arról hogy kell megírni egy érdekes karaktert. A lényeg amire ki szerettem volna lyukadni hogy miért akarnál te is egy unalmas ember lenni más filozófiájával, anélkül hogy a tapasztalataid alapján kialakítanád a sajátodat. És ne érts félre, nem azt mondom hogy nem szabad másokat meghallgatni, tanulni tőlük vagy bármi. Az az egyik legfontosabb dolog az életben. Fontos hogy több helyről gyüjtsd a bölcsességet.

És szerintem pont az a szép az életben hogy te magad találhatod meg az értelmét. Nem mondja meg egy isten hogy te mire vagy teremtve.