Sokan miért nehezményezik, hogy a fiatalabb generációknak csak a "jobb" munkakörökre van igénye?

Azok neheztelnek, akik ugyanúgy könnyebb melót akarnának, csak nem jött össze nekik.

Mondhatni irigyelnek.

Nem tudom ki nehezményezi xd

De most hiába van rá igény, ha kereslet meg nincs rá. Nem lehet mindenki irodista, nem dolgozhat mindenki projekteken, hát akkor megállna az élet.

Az idősebb generáció tanulatlan, ami még nem is gond, de emellé még rosszindulatú és buta is. Nem azt az időket éljük már, mikor valaki 18 évesen bemegy az első munkahelyére és 65 évesen kijön onnan nyugdíjasként, mindneki keresni a maga lehetőségeihez mérten neki legjobbat.

Hogy a szüleid megragadtak egy ilyen primitív biorobot szinten, az az ő egyéni szocproblémájuk, gyávák és kevesek voltak változtatni. Ez az ő saruk, nem a tiéd. Más kérdés, hogy nekünk már nyilván jóval több a tanulási, fejlődési és munkalehetőség, mint nekik, de istenem. Nemhogy örülnének, amiért egy laza, jó munkád van, nyilván mikor szorít a határidő, nem a városban üldögélsz a fodrásznál, hanem dolgozol keményen.

Úgy gondolom, mikor szívfájdalom nélkül lehet kicsit lazázni és nem a jövőbeli munka kárára, az ember igenis tegye meg. Legrosszabb esetben mégis túlóra lesz a vége. Na bumm. Azt az elvet vallom én is, ha határidőre kész a munkaa megfelelő minőségben, akkor az úgy jó, nem pedig azért jó, mert kitöltöttem a 8 órámat.

Alapvetően csak a tanulatlan, rosszindulatú proli réteg áll így a dolgokhoz hogy ha már nekik nem jött össze amit meg sem próbáltak akkor másnak se legyen már jobb.

A munka csak kétkezi munka lehet, csak ők a termelő emberek, mindenki más rajtuk élősködik. És a munka csakis egy kötelező rossz lehet, amit csak utálni lehet, amit nem utálsz az nem is munka.

ja de ez csak a szokásos többségi magyar felfogás.

én is párszor megkaptam már, sőt nem is értik egyáltalán h mi a frászból élet, hiszen egész nap csak ülök és semmit se csinálok csak beszélgetek , és a legrosszabb, hogy ráadásul itthon, azaz a lépcsőhát vénlányai képesek 1 órán keresztül verni az ajtót, ha nem nyitom ki, kiabálva, hogy "úgyis tudom, hogy otthon van, nyissa ki", és csak azért se tudják felfogni h nekem ez a munkám mert, vagy személyesen vagy skypen de éppen vkivel beszélek (pszichológusként).

Na most ez az átlagnak úgy tapasztalom, teljesen felfoghatatlan, de már nincsenek illúzióim ...