Az élet nagyon pocsék. Lehet boldognak lenni?
Most halt meg fiatalon rákban egy kedves ismerősöm. Szép és kedves volt, normál családban nőtt fel, nem voltak beilleszkedési gondjai, fiatalon házasodott és nagyon jól megvoltak. Ez túl szép lett volna - el kellett mennie...
Szülők alkoholisták, vagy komoly üvöltözések vannak otthon. Vagy épp meghal az egyik szülő, özvegyet és gyerekeket hátrahagyva.
Sok ember kemény beilleszkedési gondokkal, akár barátaik sincsenek, és a szakember begyógyszerezi ahelyett, hogy segítene neki beilleszkedni (akár a gyógyszer szedése mellett).
Mindenhol halál, rák, magányosság, veszekedések. Súlyos szegénység, akár adósságok vagy munkásszállón felnövő gyerekek.
A munkahelyeken zsarnok, üvöltöző, nem megértő főnökök.
Ez lenne az élet? Mert nekem az eddigi 25 évben eddig ez, ahogy az összes barátomnak, munkatársamnak is.
Egyébként létezik olyan, hogy valakinek szép az élete? Nem a hozzállása, hanem az élete? Tehát kezelhető, életminőséget nem befolyásoló krónikus betegségek, normális párkapcsolat, család, nem hal meg senki 20-30 évesen és nincsenek senkinek súlyos beilleszkedési problémái?
Van még ilyen a világon?
válasza:Közelebbi köreimben az eddigi legpozitívabb példa: boldog házasság, anyagi jólét, jó munkahely, barátok, néhány álom elérése, gyermek... És súlyos betegség az egyik félnél, kemény gyógyszer szedése és az elején rohammentő havonta többször. Lelkileg jól kezelte és idős korára ez a betegség javult.
A környezetemben a többi élet rosszabb.
válasza:Hát, legyen úgy! ;)
Lehet, hogy visszahúzó a haveri kör.
A beilleszkedni nem tudó különcök gyűltünk össze különböző osztályokból. Persze közülük is kilógtam, érdeklődési körök és hobbik különbözősége miatt. Ez mára még élesebb, érzésem szerint.
Ráadásul sokan vagyunk krónikus betegek és sokaknak a munkájuk... Hát, nem egy kényelmes irodai 5/2 40 órában, maradjunk annyiban.
Az enyém hulla monoton, de irodai, 5/2, de a többségnek nem.
Én úgy gondolom, valahol bennük lehet, hogy ők kevesebbek, értéktelenebbek, őket nem szeretik, hogy ezért sem mernek mindent megtenni a jobb munkáért, nem is hisznek benne sz.v.sz.
Hát, ezért is esek kétségbe gyakran!
Ráadásul akit a napokban elvesztettünk, az egyik legpozitívabb, legkitartóbb ember volt, akit életemben ismertem! És ha már itt tartunk: nem elvakult hurráoptimista volt, hanem reálisan pozitív és mindent megtett a gyógyulásáért.
válasza: válasza:A listádból van néhány dologgal tapasztalatom. Leírom, gondolkodj el rajta, hátha segít.
"A haverok érdeklődési köre, kedvelt tevékenységeik eltérnek az enyéimtől. Lényegében önmagam nem tudok lenni mellettük."
Elfogadsz egy megjegyzést az állandó különctől? Változatosan szép az élet! Nekem a mai napig csak olyan barátaim, ismerőseim vannak, akivel maximum 1-1 közös érdeklődési terünk van. (Annak is a legtöbbje nettó hülyeség: cica, Trónok harca, valaha ugyanazt a bandát hallgattuk, de amúgy már évek óta nem stb.) Ettől még semmi nem akadályoz meg bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat együtt, értékeljük egymás érdeklődési körét, hobbijait stb. Szóval, ha nem érzed magad jól a saját baráti/haveri körödben, ott nem az érdeklődési körök egyezésének a hiánya a baj, hanem a kapcsolat minősége.
"Beilleszkedési gondokkal küzdök."
"A súlyos beilleszkedési gondokkal mindig küzdöttem"
Én is küzdöttem velük, egészen kilencedikes korom végéig. Tizedikes koromra átálltam az ő oldalukra :D Elengedtem a görcsös megfelelni akarást, stílust váltottam, elkezdtem önkifejezni. Érdekes módon nem csak nagyságrendekkel jobban éreztem magam a bőrömben, hanem azóta lettek normális baráti kapcsolataim. (Az pedig egy teljesen normális, emberi dolog, hogy lemorzsolódik egy részük.)
"Hogy depressziós vagyok, az biztos."
Nem meglepő, népbetegség. Ellenben érdemes észben tartanod, hogy neked ilyened van, amikor az élet értelméről meg a világ nagy dolgairól elmélkedel. Nagyban befolyásolja az ember látásmódját.
"Csak akkor jobb, ha nem gondolok a nehézségekre pár percig, óráig."
Aha. És miért is törvényszerű, hogy folyamatosan a problémákon rágd magad?
Ezt pampogják ám neked a többiek is: KELL foglalkozni a problémákkal, meg KELL élni a gyászt, de NEM folyamatosan. Mert akkor belerokkansz.
Szerencsére, ahogy elnézlek, neked csak az kell, hogy kibeszéld magadból :)
"Egyébként létezik olyan, hogy valakinek szép az élete?"
Visszakérdezek: van erre jó válasz?
Ha azt írom, hogy igen, elkezdesz szomorkodni, hogy akkor a tiéd miért nem ilyen, ha az mondom nem, akkor azért búslakodsz, hogy tényleg csak ennyiből áll az élet.
Most már viszont végképp érdekel, hogy milyen az érdeklődési köröd :D
Köszönöm szépen a válaszodat!
" Szóval, ha nem érzed magad jól a saját baráti/haveri körödben, ott nem az érdeklődési körök egyezésének a hiánya a baj, hanem a kapcsolat minősége. "
1. Néhány emberrel a kapcsolatok minősége.
2. Nem azt szeretik csinálni, amit én. Amit ők csinálnak együtt, attól unatkozom, nem érdekel, falra mászok ÉS fordítva. Tehát közülük akikkel jó amúg a kapcsolat - bár velük is laza -, ott egyesével - a párjukkal együtt nagyon jól elvagyunk; de csapatban....
" Tizedikes koromra átálltam az ő oldalukra :D Elengedtem a görcsös megfelelni akarást, stílust váltottam, elkezdtem önkifejezni. Érdekes módon nem csak nagyságrendekkel jobban éreztem magam a bőrömben, hanem azóta lettek normális baráti kapcsolataim. "
Mondjuk a görcsösséget tényleg el kell felejteni.
Egyébként sok más oka, összetevője is lehet a beilleszkedési nehézségeknek.
"Aha. És miért is törvényszerű, hogy folyamatosan a problémákon rágd magad? "
A rosszkedv mibenléte, hogy nem hagyják el az embert ezek a gondolatok. Ma kétszer sírtam, mert nem hagytak el ezek a gondolatok.
Amúgy nem mondogatják a többiek, hogy ne rágódjak állandóan - nem mondanak azok semmit, le vagyok ejtve. Panaszkodnak ők magukról vagy le se....
" Szerencsére, ahogy elnézlek, neked csak az kell, hogy kibeszéld magadból :) "
Ezt így látatlanul és ismeretlenül nagyon-nagyon eltaláltad!
Nem sikerült igazán senkinek, mióta a lejtmenet tart. Egyre sírósabb, nyűgösebb vagyok viszont, egyre gyengébb, egyre visszább süllyedek oda, ahonnan egyszer már felmásztam. Leginkább pedig annyi is segítene, hogy kibeszéljem. Mondhassam mondhassam és sírassak.
"Ha azt írom, hogy igen, elkezdesz szomorkodni, hogy akkor a tiéd miért nem ilyen, ha az mondom nem, akkor azért búslakodsz, hogy tényleg csak ennyiből áll az élet."
Nem, nem kezdek el szomorkodni. :) Inkább reménykedem, hogy ha létezik, akkor nekem is lehet.
Sok dologban lettem pozitívabb, mint régen. Sőt, szűk másfél éve, amikor az életem jelenlegi lejtmenete kezdődött, akkor nagyon pozitív voltam éppen - ez csökkent lejjebb -, enélkül nem bírtam volna, vagy ideösszeomlás-elmegyógyintézet, vagy öngyilkosság lett volna. Vagy nem tudtam volna folytatni a dolgaimat, pénz nélkül, koszos lepukkant lakásban... Szóval van bennem pozitívság, amúgy nem ment volna.
"Most már viszont végképp érdekel, hogy milyen az érdeklődési köröd :D"
Bizonyos, fiúkra jellemzőbb dolgok érdekelnek (de nem vagyok fiús, meg nem kacsingatok félre), illetve sok olyan dolog nem érdekel, ami pedig az emberek 99%-át igen, vagy nem csinálom szabadidőmben, pedig az emberek 99%-a igen.
Privátban írhatok többet! :)
válasza:Néha mindenkinél vannak nehéz időszakok.Azt túl kell élni.Semmi nem tart örökké.Sem a jó,sem a rossz.
Az élet sokszor szar,de ahelyett,hogy ezen keseregsz,inkàbb figyelj,mert időnként jót is nyújt,de azt észre kell venni,érdemes elfogadni,különben könnyen elszalaszthatsz jó alkalmakat,ha csak a rosszat làtod.Igen,ezek a rossz dolgok vannak,de nem tudsz ezen vàltoztatni.
Sokszor a boldogsàg is csalóka mert valójàban menekülés.Vannak akik hobbikba,màsok alkoholba menekülnek.És boldogok ettől,legalàbbis úgy hiszik.
Ismerek olyat,akinek egész fiatalkora ideàlisan és làtszólag boldogan alakult.Aztàn 45 évesen meghalt.
Van milliàrdos ismerősöm,aki boldogtalan idegbeteg,mert soha semmi nem jó,nem elég neki
.A felesége szàzezres cipőkben jàr évente hàromszor nyaralnak.De az asszonyt naponta megalàzza és időnként szarrà veri.
Vagy mondok még egyet."Szép életű" orvos hàzaspàr.Mindkét gyermeküket elvesztették .Öregségükre maguk maradtak.
Azonban ismerek egy csúnyàcska,butàcska pàrt,akiket kiközösítettek,csúfoltak gyermekként aztàn egymàsra talàltak.Ők tisztàban vannak a hàtrànyaikkal,de elfogadjâk magukat és boldogok együtt.Szép gyermekeik vannak.
Szóval nem minden fekete fehér.
Pont ezt látom én is... Ha valakinek valami jól megy, vagy úgy átlagosan az élet jól megy, az idegbeteg állat rossz házasélettel, vagy 30 évesen meghal rákban.
Pont abból van elegem, hogy amikor mem bírom a napi 9 óra monoton, figyelést igénylő, de gondolkozást nem munkát, a főnök mélyen megbánt, valami elintéznivaló (hivatalos) nehezen megy, az alapbetegségem rosszabb aznap és magányos vagyok, senkinek se mesélhetem el a napomat - akkor azt kell észrevenni, hogy a boltban mosolyog rám az eladó - mert az az egyetlen öröm aznap. És az élet egésze ilyen...
Aztán küzdök a munkahelyen a furcsaságommal, heppjeimmel, beilleszkedési nehézségeimmel, aztán gyászolok, aztán próbálok olyan munkát keresni, ami nem lélekölő, monoton, de nem kellek és amúgy se tudnék eljönni a jelenlegi munkahelyemről. A hivatalos ügyek nehezen intéződnek, a pénz fogy, az egyetlen igazi vsaládtagom beteg.
A beilleszkedési gondjaimmal folyamatosan küzdök, fogalmam sincsen, hogy ilyen furcsa emberként mikor lesz párom, családom.
Csak pár kell, család és igaz barátok.
Szabadidős programok, fiatalság, lazaság, és hogy a napjaimat elmesélhessem végre valakinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!