Az élet nagyon pocsék. Lehet boldognak lenni?
Most halt meg fiatalon rákban egy kedves ismerősöm. Szép és kedves volt, normál családban nőtt fel, nem voltak beilleszkedési gondjai, fiatalon házasodott és nagyon jól megvoltak. Ez túl szép lett volna - el kellett mennie...
Szülők alkoholisták, vagy komoly üvöltözések vannak otthon. Vagy épp meghal az egyik szülő, özvegyet és gyerekeket hátrahagyva.
Sok ember kemény beilleszkedési gondokkal, akár barátaik sincsenek, és a szakember begyógyszerezi ahelyett, hogy segítene neki beilleszkedni (akár a gyógyszer szedése mellett).
Mindenhol halál, rák, magányosság, veszekedések. Súlyos szegénység, akár adósságok vagy munkásszállón felnövő gyerekek.
A munkahelyeken zsarnok, üvöltöző, nem megértő főnökök.
Ez lenne az élet? Mert nekem az eddigi 25 évben eddig ez, ahogy az összes barátomnak, munkatársamnak is.
haver 7 év depresszió, magány, alkoholista szülő, családi gondok, hadd ne soroljam...2 rossz párkapcsolat...
szóval kijutott nekem is a gondokból, de mégis jó kedven van, boldog vagyok most egyedül!
sokszor a csalódások után tudjuk igazán értékelni a dolgokat
igen lehetünk boldogok, ha tudjuk élvezni a pillanatot
van aki meg gazdagon, jó lehetőségekkel, barátokkal körbevéve is szenved, mert mindig többre és többre vágyik...kell is a többre vágyás, mert az hajt előre, de mellette élvezzük a pillanatot is!
Hogy depressziós vagyok, az biztos.
De az is biztos, hogy két főből áll a családom, nekem is meghalt valakim, akit egyedül gondoztam, azóta nem sikerült feldolgoznom.
Beilleszkedési gondokkal küzdök.
Haver van, minddel párhetente - havonta tudok találkozni. Igaz barát nincs, akivel akár a napi történéseket megoszthatnám.
A nyáron sehol nem voltam.
A haverok érdeklődési köre, kedvelt tevékenységeik eltérnek az enyéimtől. Lényegében önmagam nem tudok lenni mellettük.
Egyelőre csak kisebb, de egészségügyi dolgokkal küzdök.
Ja, és olyan az életem, mint egy harmincévesé - leterheltség, munka, felelősségek, életmód tekintetében.
Egy munkatársam van, aki úgy egész jókedvű, boldog és nem azért, mert minden szépet észrevesz, nem azért, mert pozitív, hanem tényleg ígéretesen alakulnak a kis dolgai, komoly gondok nincsenek.
Mindenhol máshol komoly gondok..
A baj csak az,hogy ezeket veszed észre....
Tenni kell csupán,hogy szebbé tedd.
Nekem ezekből bőven kijutott,amiket írtál.
Utálatos család,elnyomott gyermekkor,terror (éhezés az nem volt) az most van hó végén kb. :)
Na és?? Változhat minden ettől függetlenül....
A súlyos beilleszkedési gondokkal mindig küzdöttem, ezen kívül testileg gyenge, nehezen tanuló lány voltam. Ezt leszámítva szerető ember nevelt fel, mindig érdekelte, mi van velem. Mindenem megvolt. Tanulhattam és a beilleszkedéssel is fejlődtem. Még párkapcsolatom is lett.
Aztán a párkapcsolat tönkrement, az ember aki fontos volt, teljesen leépült, egyedül ápoltam.
Az élet minden területén sokszorosan az erőmön felül kell helytállnom, sokszorosan túl vagyok a végkimerülésen és totálisan egyedül vagyok.
Csak akkor jobb, ha nem gondolok a nehézségekre pár percig, óráig.
Mert az életem egy rakás szr. Az összes ismerősömé is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!