Hogy maradjak erős, hogy legyek magamhoz türelmes?

24/l vagyok, eltörtem a bokám, konkrétabban külbokatörésem van, a szárkapoccsontom tört el magyarul egy kicsivel a bokám felett. Június utolsó hete óta itthon vagyok. 2hétig volt fekvőgipszem, aztán 4hétig járó, de nem állhattam rá. A múlt héten vették le a gipszem. A lábam a harmadára fogyott, nemis a felére, tiszta erőtlen, hiába tornáztatom, szinte nemis érzem, annyira gyenge. Állni tudok, de járni abszolút nem, kb összecsuklik a lábam, ha megpróbálom, és olyan fájdalmat érzek, hogy nem bírom elviselni. A törés összegyógyult, nyomásra nem érzékeny, az erőtlenség meg a merevség miatt fáj. Az első naphoz képest már szép, a bokámnak van bokaformája, és már kicsit dagadt csak. Kezd elfogyni a türelmem magamhoz, életképtelennek érzem magam, megijedtem, hogy hogy fogok így újra járni és mikor. Kiestem a saját életemből, egyedül vagyok. Nem tudok senkivel beszélni erről. Eddig kitartóan bírtam, de úgy érzem, most jön a legrosszabb rész. Nagyon félek. Ma sírtam is, aztán nagyon ideges lettem, hogy milyen egy kúszómászó semmilyen élet ez... :(