Mit csináljak, hogy ne érezzem magam ennyire szánalmasnak?
Tudtok ötleteket mondani, hogy ne érezzem magam egy szánalmas kis rogykupacnak, egy nagy semminek magam?
A szüleim kikészítenek. Az apám úgy kezel, mint egy 6,- az anyám meg mint egy 10 évest.
Az is zavar, hogy én az emeleten alszom egyedül, és rengetegszer rosszul alszom, ezért leköltözöm a szüleimhez. Viszont lent az anyám mondogatja, hogy menjek fel mert ott van egy kis magánszférám, és hogy nőjjek fel végre. Tényleg ennyire egy szànalmas roncs vagyok?
U.i.: Csak értelmes válaszokat!
Tesó, ha nem egy "rongykupac" akarsz lenni, akkor azon csak te tudsz változtatni.
Nem tudunk döntéseket hozni helyetted, hogy mit csinálj, és mit ne csinálj.
NEKED kell tenned az ügy érdekében!
Sok sikert!
nyilván nem vagy rongykupac vagy szánalmas rongy, nem kell túlreagálni!
valószínűleg azért kezelne gyerekként mert úgy viselkedsz
aki felnőtt az tud egyedül aludni
hány éves vagy?
https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__egyeb-kerdesek__8715..
csak nézz pár ehhez hasonló kérdést, és látod, hogy vannak sokkal szánalmasabb emberek is...és ráadásul van, aki szerint még ez a normális...
Na végre, ezt is megtudtuk!
Akkor igazából nincs veled semmi baj.
A szüleid valamiért siettetnének, hogy legyél már felnőtt(ebb), te meg ezt nem szeretnéd (ld. lent alvás), illetve igazából talán nem is vagy biztos benne, hogy szeretnéd-e már.
Alap probléma, kb. mindenki átmegy ezen a korszakon, kb. hasonló életkorban (+/- néhány év). Az szerintem nagy kár, hogy a szüleid erőltetik a dolgot. Nem tudom, mi okuk van rá; neked hasznosabb lenne, ha elfogadnák, hogy ez van (és közben fokozatosan mégis egyre inkább felnőttként kezelnének, meghallgatnák a véleményedet, egyre több feladatot és döntést bíznának rád, stb.).
Sajna egyre több felől bombázza a média is az embereket a "mamahotel" pincéjében vagy padlásán ragadó, soha fel nem növő "kidult"-okról (angol: "kid"+"adult"), ami tényleg valós probléma, de ez nem 14 éves személyekről szól, hanem 30-40 évesekről.
Te annyit tudsz tenni a cél érdekében, hogy ahogy #5 is írta: találj ki magadnak célokat (csak piciket; nem kell elérhetetlenül távoliakat!), próbáld meg megvalósítani őket, és ha esetleg elakadnál, akkor se azt kérd a szüleidtől, hogy tegyék meg helyetted, hanem kérd ki a tanácsukat. Szerintem így ők is egyre inkább úgy fognak rád tekinteni, mint egy felelős emberre, és a saját önbecsülésedet is könnyebb lesz helyretenned.
Aztán egyszercsak a különalvás ízére is magadtól rákapsz majd. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!