Hogy tehetném túl magam azon, hogy csúnya vagyok?

16-17 évesen én is így voltam.

Olyan 18 éves korom körül változtam meg, amikor már a rút kiskacsából inkább olyan lány lett, akit észrevettek azért.

Szerintem mindenkiből ki lehet hoznia, hogy legalább csinos legyen.

Volt egyszer egy divattanár, aki helyettesíteni jött be hozzánk, akkor voltam 16 éves. Ő mondta, hogy ilyen korban még sehogy van meg a stílusunk, azt sem tudjuk mi az, az majd később alakul ki. Mennyire igaza volt. :)

Még változhatsz te is bőven, ne aggódj.

De annyi biztos, hogy egy jó smink, és egy hozzád illő frizura, csinos öltözködés sokat dob a kinézeteden.

Én is így éreztem magam akkor, és nem is voltam egy szépség. Még bármi alakulhat, de tegyél is magadért, csinosítd magad, a legfontosabb, hogy úgy öltözz és úgy sminkelj, hogy Te jól érezd magad.

Az már olykor sokkal többet ér, mit egy sima ruha önmagában. És lesz olyan is, aki észrevesz téged is, ne aggódj.

Szia!

Lehet, hogy nem fogok tudni érdemben választ adni, de leírom az én történetemet. Valószínűleg nem fogod magad jobban érezni de talán tudni fogod, hogy nem vagy egyedül :)

Több részben is magamra ismertem az írásodban. Most 20 éves vagyok és én is nagyon sokat foglalkoztam ezzel és teljesen befordultam amikor láttam, hogy már szinte minden lány osztálytársam legalább egyszer volt már kapcsolatban, vagy jelenleg is abba van és olyan lányok is, akik baromira nem érdemlik meg, hogy pasijuk legyen. Majdnem minden este sírtam emiatt. Végül a legjobb barátnőmnek (egyben az egyetlen barátnőm) úgy látszott, hogy összejön egy pasival. Persze a pasi 200km-re lakott és a lány ekkor alig volt 15 de akkor azt gondoltam, hogy ez komoly. Emlékszem, hogy a szobámban ültem az ágyam mellett és nem bírtam abbahagyni a sírást. Sírógörcsöt kaptam. Sokáig tartott tényleg. Folyton ostoroztam magam de úgymond nem tettem semmit. Tudni kell, hogy arcra se vagyok szép szerintem de most már belátom, hogy vannak nálam csúnyábbak is. Nem sminkelem magam és különösképpen az öltözékemre se figyelek oda annyira. Természetesen tiszta és normális ruhákat veszek fel, de ennyi. Van rajtam bő 20 kiló felesleg a 160 centimhez... plusz ráadás, hogy -szerencsére- a takarható testrészeken kicsit szőrösebb vagyok mint kellene (PCOS, ha van kedved nézz utána mi mindennel jár még). Tehát egy csúnya, dagadt, szőrös, önbizalomhiányos lány mit akarhat ezen a Földön?! Hogy is várhatja el, hogy bárki is szeresse? Miért nem hal meg végre? Hiszen úgysem kell senkinek. Mindig mindenki mást figyelembe vettek csak engem nem. Ha fiúk szóba álltak velem akkor az kizárólag "haver" szint volt. Hányszor megkaptam már, hogy bocsi de más lányok tetszenek. Illetve amikor a barátnőmmel mentünk az utcán még a legutolsó közmunkás is a szőkéért volt oda. Nem mintha az ő véleménye annyira számítana de rosszul esett, hogy még egy közmunkás se néz meg, pedig aztán tudjuk milyen igényeik vannak. Nagyon magamba voltam fordulva és tanácstalan voltam a jövőt illetően.

Egy nap aztán valahogy (nem tudom hogyan) leszxrtam azt, hogy a barátnőm összejön azzal a pasival. Őszintén, a lelkem mélyéről kívántam, hogy legyenek boldogok együtt. Végül nem lett belőle semmi, megszakadt köztük a kapcsolat. Én eközben a badoon próbáltam beszélgetni fiúkkal de alig írt valaki, ha meg igen akkor tök hülye volt. Úgyhogy már oda is alig jártam fel. A 16. életévem végén egyszer írt egy srác, 2 nappal később vettem észre és vissza se akartam írni mert már feladtam. De csak visszaírtam, elkezdtünk beszélgetni és még aznap talizni akart de én nem akartam. Minden nap beszélgettünk és egy hét után úgy döntöttem, hogy jó akkor találkozzunk. Hozzáteszem azelőtt soha nem randiztam és nem találkoztam egyetlen fiúval sem. Mikor megláttam a kocsiját a találkozó napján már rosszul voltam, megbántam hogy elmentem de nem volt visszaút. Muszáj volt szemtől szembe találkozni. Ettünk egy sütit, beszélgettünk sokat és még aznap este megcsókolt, én meg hagytam. Nem tudom hogyan, csak megtörtént (életem első csókjai). Mikor vége lett azt hittem ennyi volt, röhög egy jót és máskor sose fog ráérni vagy csak simán eltűnik. Nem így volt, aznap este írt sms-t, facebookon is írt és kérte, hogy másnap is találkozzunk. Belementem és ez így ment hétről hétre. Aztán kialakult minden. Immáron több mint 3 éve ez megy. Talán szerencsém volt, talán kapaszkodtam belé mert csak tőle kaptam pozitív visszajelzéseket de most már így 3 év után ki merem jelenteni, hogy van önbizalmam és sose voltam még ennyire boldog. Nagyon megváltoztatott és ha csak egy nagyon kicsit is, de szépnek érzem magam olykor. A betegségemről mondjuk még mindig nem tud mert szégyellem bevallani.

Hát nem tudom mennyire segít ez a válasz, de szerettem volna tudatni veled, hogy teljes mértékben átérzem a problémádat és őszintén remélem, hogy neked is hamarosan jóra fordul! Ha eddig nem tetted, talán érdemes lenne egy ilyen beszélgetős oldalra regisztrálnod csak úgy, nem görcsölve. Hátha :)

Ha beszélgetni szeretnél, írj nyugodtan.

talán azért mert hibás alapelveket követsz.

nem a ruha és a smink az elsődlegesek és főleg nem ezek az igényszint mérői.

hanem az edzésterv és az étrend.

mert ha egy darab hányást szép tányérra teszel és kidíszíted,az akkor is egy hányás marad.

de ha egy kisütött bélszínt csak odadobsz egy tányérra minden flanc nélkül,az akkor is szép és kívánatos lesz.

tehát edzés és étrend.

"Nincsen csúnya nő -csak lusta" -ez az idézet Coco Chanel-től van, a modern nő stílusának a "megálmodójáról". És hidd el, ha van akinek lehet hinni e téren, az ő ;)

Fogyj le kicsit, egy formás de vékony alakra, ez már sokat dob a megjelenéseden ÉS AZ ÖNBIZALMADON. Az öltözködéseddel is sok mindent kilehet hozni, önmagadat megmutatni, kísérletezni, csinosan érezni magad. Meg csak úgy szerintem alapvetően szórakoztató. De mint írtad, hogy ez rendben van, akkor gondolom te is tudod.

Haj! Keress fel egy jó fodrászt, komolyan egy jó frizurával az összhatás sokkal de sokkal jobb. Tényleg érdemes olyanhoz fordulni aki nem csak levágja, hanem tanácsot is add (szőkítés, hosszú legyen vagy rövid, milyen típusú sampont használj...). És egy kozmetikust se árt néha meglátogatni, ha pattanásos vagy.

Smink. Nem kell egy kiló, de ha van rajtad alapozó és némi szempillaspirál is "segít".

De ami leginkább dob a kinézeteden az a kisugárzás. Mikor látszik, hogy önmagaddal rendben vagy és jól érzed magad a bőrödben. Van egy érzésem, hogy inkább az önbizalmaddal van a gond, és nem a külsőddel.

Egyébként a környezetemben nem egy csúnyább arcú lány van (de úgy a többi rendben van, tehát ápoltak, odafigyelnek magukra stb), tegyük hozzá kedvesek és aranyosak. Sosem volt problémájuk pasi téren. Persze fontos az arc is, de ha van egy kiegyensúlyozott személyiséged, önbizalmad és egy kis energiád magadra, akkor hidd el már átlag felettinek számítasz.

Ami a legjobban szíven szúrt, mint mondat: "Nem érzem nőnek magam." Hidd el nem attól vagy nő, hogy 16 évesen már megvolt X pasi vagy, hogy futnak utánad a srácok. A nőiesség sok mindenből áll, dolgozz ezen ha szeretnél, de még egy fiús, vagány természettel vagy egy leszbikus hajlammal együtt is (!) NŐ vagy. Ahogyan a szóban benne van, a "nő" mint növekedés, arra is utal, hogy ez nem egyik napról jön a másikra. Idő kell hozzá míg rátalál a nő saját nőies vágyaira, de hidd el 16 évesen még bőven aranyos lányka vagy. És ez így jó:)

Szerintem más lehet a gond, amiért nem keresnek a fiúk. Néhány ötlet: nincs önbizalmad, nem veszed észre azokat akiknek bejössz, túl görcsösen akarod, túl megközelíthetetlen vagy, személyiségeddel van valami hiba ("Biztos a viselkedésemmel is probléma van" erre annyi tipp: kedvesség) vagy csak egyszerűen még nem értél meg egy kapcsolata. Ha lesznek fiú barátaid (csak barátaid), sok mindent tanulhatsz a másik nemről, első lépésként talán ezt tanácsolom. És persze vannak alapkönyvek, amiket egyszer szerintem mindenkinek el kell olvasnia kamaszként ("Mars és Vénusz párkeresőben", Allan és Barbara Pease könyvek...nem kell őket halálosan komolyan venni, de azért érdemes olvasmány).

És, hogy ha már idézettel kezdtem, engedd meg, hogy idézettel zárjam -csak a stílus kedvéért-, ezt egy kedves ismerősömtől hallottam.

"Egy boldog párkapcsolathoz először is két boldog ember kell"