Hogyan lehetne egyenesbe hozni az életem?

Kedvesem, akaraterőt senki nem adhat. Próbálj egyvalamit elkezdeni ÉS befejezni, akármennyire is stresszes. Mindenki más boldog? Te is az leszel, csak akarnod kell.

Sok sikert!

Legelőször azt tisztázzuk le, hogy ne mások útját próbáld járni. Mert a szülők ezt vagy azt akarják, mert ennek vagy annak az ismerősödnek ez sikerült, ez meg az ezt vagy azt csinálja. Találd meg a saját utadat, ami érdekel, ami boldoggá tesz. Akkor sose jössz ki a depresszióból, ha elvárásokat követsz. Én sokáig követtem elvárásokat, depressziós éppen nem lettem (azt hiszem, nem tudom, de én sose tartottam magam depressziósnak), de volt úgy, hogy úgy éreztem, nem ártana, ha itt lenne a vége végre. Aztán megtaláltam nagynehezen az utamat, diplomásként TAXIS lettem, mert ezt szeretem csinálni, és azóta a lelkivilágom is helyrejött. Ha megpróbál valaki a környezetemből "belém állni", akkor könnyebben lepattintom, mint azelőtt. Ehhez kellett az elmúlt évek során két baleset, amiben majdnem ott maradtam, így sikerült kicsit átértékelni a prioritásokat. Tudod, hogy mi az ami NEKEM fontos, nem másoknak.

Ne azon az úton akarj menni, "amin mások játszi könnyedséggel lépdelnek végig". Ha neked ez nem megy, az nyilván azért van, mert nem az a te utad. Csak nyom a megfelelési kényszer, és emiatt érzed így (ezt abból gondolom, amiket írtál, és ahogyan azokat írtad a tanulmányaidról). Én is végigbukdácsoltam a gimnáziumot (ahova szüleim miatt mentem, én szivem szerint 8. után szakközépbe mentem volna), egy kicsit sem érdekelt, és nem volt az én világom. Évekkel később tapasztaltam a megfelelési kényszer hatásait, amikor kezdett felszínre jönni az addig elfojtott szorongás. Lépj a magad irányába, mert különben nagyon nem lesz jó vége.

Tudatos gondolkodás.

Ismerd meg magad, ne rendszerben gondolkodj.

Boldogságot jelenedből s magadból fakaszd.