Van itt olyan, aki úgy érzi, hogy elrontotta az életét?
Főleg olyanokat kérdezek, akik olyan végleges döntéseket hoztak, amivel jelentősen beszűkítették vagy elzárták maguk elől a változtatás lehetőségét.
Mit kezdtek ezzel a helyzettel? Kerestek még valami kiutat vagy várjátok, hogy elteljen az életetek?
Én kínomban írok ide, mert a lőtéri kutya nem kíváncsi rám. Pszichológusra nincs pénzem. Most már csak sorstársakat keresek, hátha könnyít elfogadni a helyzetemet. Ha itt nincs ilyen ember, akkor annak is örülnék, ha ajánlotok olyan oldalt, fórumot, ami aktív és ilyen témájú.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Harminc éves vagyok és van egy pár dolog, amiben folyamatos kudarcélményem van csak. Jelenleg anyagilag és érzelmileg kiszolgáltatva élek.
Második hozzászóló, ezt örömmel olvasom, hogy már vannak céljaid. Én most nem találok egyet sem.
Az élet szerintem nem rossz csak én siklottam ki valahol, kiestem a ritmusból és nem találok vissza a pályára.
Nem okolok senkit a saját dolgaimért, az én döntéseim vezettek idáig, senki nem kényszerített.
válasza:Szerintem alig van olyan ember aki ne érezné úgy hogy valamit másként csinálna ha újra kezdhetné az életét. Például én olyan korban voltam gyerek amikor a maszek gazdálkodókat igyekeztek lehetetlenné tenni, a jól ismert Rákosi rendszer több évtizedig tartó utóhatásaként. Ezért munkavállaló lettem, ahogy az célja volt az egykori diktatúrának. Aztán mára mire felszabadult az ország, rájöttem hogy maszekként van értelme az életemnek. Az őseim több száz évre visszamenőleg szabadok voltak, bennem sem csörgedezik más vér. Mégsem jelentem ki azt hogy elrontottam vagy elrontották életem, hanem Monte Cristo grófjához hasonló hevességgel hozom be kamatostól a lemaradásom. És közben rájöttem hogy az élet csodálatos, mert azzá kell tenni minden percét.
Te sem ronthattad el életed véglegesen. Mindenen lehet változtatni, jobban mint várnád. A nővérem egy rossz házassággal rontotta el életét, de nyugdíjhoz közeli kora ellenére is kijavította: úgy rúgta ki férjét mint macskát kakilni. És olyan fiatalos lett mint egy tinilány.
válasza:egy ideig ezt hittem, aztán elkezdtem a dolgokat más megközelítésből nézni. Önismeret ehhez nem árt, érdemes azzal kezdeni.
Rájöttem, hogy a világ nem sötét és borongós.
válasza:Biztosan, de mind tévednek.
Élet nem lehet elrontani. Ez egy hosszú folyamat egy része. Nem valami, amit elrontasz s értelmetlen folytatni, mert megbuktál valahol.
Az én döntéseim, amelyek eljuttattak idáig: tizennégy évesen, mikor először el kellett gondolkodnom a továbbtanuláson, nem tudtam, mihez kezdjek. Gimnáziumba mentem. Érettségi után bejelöltem két egyetemet, de sajnos államira nem vettek fel. Elmentem dolgozni azzal a jelszóval, hogy jövőre újra megpróbálom, de nem próbáltam meg. Egy harmadik szakra jelentkeztem, de nem vettek fel oda sem államilag támogatottra. Közben egyik munkahelyet fogyasztottam a másik után. Az utóbbi tíz évem azzal telt, hogy egy-két évente megszűnt az állásom, közben pedig próbáltam kitalálni, mihez kezdjek. Egyetemről lemondtam, nem tudtam volna fizetni. Betanított munkásként pedig nem volt szerencsém sose. Hol megszűnt a cég, hol új felettes jött, aki kirúgta az egész bandát, hol én égtem ki, hol egy áskáló kolléga talált meg. Mindig, mikor kezdtem volna egyenesbe jönni anyagilag, jött valami.
Közben a magánéletem jól alakult, pár éve férjhez mentem. Neki sem volt mindig stabil állása, de kitartottunk. Végül ő megállapodott és úgy nézett ki, hogy én is találtam egy egész jó helyet, amikor elkezdtünk saját lakasra spórolni és eldöntöttük, hogy gyereket vállalunk. Aztán egyik napról a másikra derült égből nem lett állásom. Már megint. Rá két napra megjelent a két csík a terhességi teszten.
Most öt hónapos a gyerekünk, éppen, hogy megélünk, mert én alig kapok pénzt.
Harminc évesen nem tudom, mit kezdjek magammal. Ha újra kezdeném, nem hagytam volna annyiban az egyetemet. De arról már lekéstem. Családom van, de nem érzem jól magam. Anyagilag ki vagyok szolgáltatva, a lakhatási helyzetünk is bizonytalan. Elrontottam, nagyon elrontottam. Már bánom az egészet, nincs semmi jövöképem. A munkahelyeimen egy ócska csicska voltam és most otthon vagyok az. Úgy érzem, a férjem is becsapott. Többször világosan megbeszéltük, mivel fog járni a gyerekvállalás, de úgy érzem, egyedül maradtam.
Elegem van az egészből.
válasza:Hát a jó hír, ha csak pár pont hiányzott a szakról, akkor ad be most a jelentkezésed, mert 20-50 ponttal megdobja a pontjaid! Gyerek mellett elkezdheted az egyetemet. És plusz támogatást kapsz a gyerekre az egyetemtől!
De én úgy állnék neki a szakválasztásnak, hogy előbb szétnéznék az állásportálokon, hogy mire van igény!
Sok álláshoz pl bőven elég okj és viszonylag jól fizet!
De minden esetre célirányosan érdemes keresni, mert egy diplomával előbb lehetsz, de ha nincs rá kereslet kitörölheted...
A gyerekkel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a legtöbb nő akkor boldogul ha van segítsége. Sok nő a szüleivel, anyóssal vészeli át ezeket a szűkös időket. A férfi az mindig lútri. Van aki megérti és melléd áll, hogy ez milyen nehéz, és van aki fel nem bírja fogni milyen ez, és akkor magadra maradsz. De mindig embert próbáló feladat egy gyereket felnevelni.
Szóval én megpályáznám az egyetemet. Ott a gyerekkel kapcsolatban is tudnak segíteni.
Ha ez nem jön össze akkor az önkormányzatok hirdetnek tanfolyamokat azokat megpályáznám. Az okj is és a nyelvvizsga is plusz pont az egyetemen! És annyival előrébb vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!