Hogyan legyek boldog újra?

Hosszú lesz, szóval köszönöm annak, aki elolvassa. Negatív, lekezelő kommenteket pedig nem kérek.

Az utóbbi időkben úgy érzem, nagyon padlón vagyok. Folyamatos hangulatingadozásaim vannak, de úgy igazán boldog már elég régen lehettem, nem is emlékszem rá. Amikor igazán rámjön a szomorúság, sírok és nagyon lent vagyok, nem tudom, hogyan lehetne fejjebb jutni.

Sok minden bánt, sok mindennel nem vagyok elégedett. Először is, alig van önbizalmam. Nem tetszik a külsőm, pattanásos vagyok, vékonyszálú és semmilyen a hajam ami hamar zsírosodik, a bőröm sem a legszebb, ferdék a fogaim (lesz majd fogszabályzóm, de az sok idő) alacsony vagyok. Belsőleg sok jó tulajdonságom van, csak azt látom alig van valaki, aki ezt észreveszi vagy értékeli. Magányosnak érzem magam, nincsenek barátaim. Az emberek sokszor mintha figyelembe se vennének. Sokszor megbántottak már úgy, hogy azt észre sem vették. Apró dolgokkal, de azok nekem nagyon fájtak. Szinte csak a szüleim szeretnek. Ha màr itt tartunk, a családom sem a legigazibb család, sosem volt normális családom.

Körülöttem majdnem mindenki boldog párkapcsolatban él vagy alakulóban van valami, erre én már egy éve szerelmes vagyok valakibe, akiről tudom, hogy sosem fog visszaszeretni, mert közömbös vagyok számára. Látszik rajta, hogy nem érdeklem, de én nem bírom elfelejteni. Én senkinek sem kellek.

Kislányként kihasznált egy osztálytársam, akiről azt hittem, a barátnőm, de mint kiderült, az ilyen nem barát.

A legjobban az igazságtalanságot utálom és minden és mindenki rohadt igazságtalan.

A jövőmmel kapcsolatban is nulla az elképzelésem, fogalmam sincs mi lesz velem ha kikerülök a gimiből. Anya munkahelyén sem minden a régi, szóval ki tudja mi lesz még...

Nem tudnák egy olyan dolgot mondani, amiben kiemelkedően tehetséges lennék vagy olyan hű de jó lennék belőle.

Az osztálytársaim is, kedvesek meg minden, nem közösítenek ki, szeretem őket általában, de néha olyanokat csinálnak ami nekem olyan rosszul tud esni, hogy nem is gondolnák. Például már jó régóta ülünk az egyik órán négyen egy asztalnál, az egyik lány átült máshova, így felszabadult egy hely. Megkértek engem is szépen, hogy át tudnék e ülni egy másik asztalhoz hogy az XY ide tudjon ülni. Mindenhonnan elzavarnak. Nem az első alkalom. Vagy volt olyan, hogy csatlakozni akartam egy csoporthoz órán, de mindenféle kifogásokkal szépen elzavartak, hogy bocsi nem, mert...

De nem megyek másik iskolába, mert szeretem ezt az iskolát.

Pedig velem nincs baj. Anyának is sírtam egy sort, szerinte sem velem van a baj.

Úgy érzem, mintha kezdene az életem tönkremenni.