Az életvezetési tanácsadóm azt mondta, az a dolgom az életben hogy boldog legyek és azt csináljam amit szeretnék? Ez hülye? ÉS ha én egy pedofil rasszista fanatikus tömeggyilkos vagyok akkor is csináljam azt amit szeretnék?

ezt a kérdést neki is feltettem, és a válasza: ebből is látszik hogy nem veszem komolyan a dolgokat és nem hiszek az egészben.

én meg úgy látom hogy a kérdésem arra világít rá hogy egy nagy kamu az egész. hiszen értelmes válasza nincs csak kitérő.

mint amikor hittan órán megkérdeztem hogy Ádám és Éva találkozott-e neandervölgyiekkel vagy csak Homo Sapienssel. nem kaptam választ csak kiküldtek az óráról.

szánalmas.

és ha az én boldogságom nem fér bele a törvényi keretekbe?

hm?

törvényi kereteken belül, csináld azt amit szeretnél, hogy boldog legyél.

magyarázd meg mondjuk egy IRA terroistának egy Alkaida tagnak, vagy egy Dzsihádot követő harcosnak.

akinek élete célja és az örök boldogság elnyerésének eszköze a hitetlen keresztény kutyák átküldése a túlvilágra.

ami az egyiknek hülyeség a másiknak akár dogmatikus alapokon nyugvó életcél is lehet.

vigyázzunk mit nevezünk hülyeségnek!

Nem kell egyből hülyeségekre gondolni...