Kemény kritikát hogy dolgozzátok fel?

A kritikát nem negatívként élem meg.

Ha a kritikának van értelme, nem csak kötekedés, akkor örülök neki hogy megosztotta velem és próbálok javítani azon amit elrontottam. Neked kell hinni magadban, nem másnak..

Én mondjuk az a fajta vagyok, ha valaki azt mondja nem, én csakazért is megcsinálom.

Volt olyan tanárom egyetem első évében, aki azt mondta, hogy "biztos, hogy maga ezt a pályát akarja?" ilyen tök lefitymálóan, mert akkor az a vizsga nem sikerült olyan jól, mert eleinte tök lusta voltam egyetemen. Azóta két diplomám van, ötösre diplomáztam, és az MSc-s tanszékvezetőm konkrétan hisztériázott, hogy maradjak PHd-zni.

Szóval mérlegeld, jogos-e a kritika, aztán legyél jobb. Nem tudod, ki mitől sikeres. Nekem is ismerősök mindig azzal izéltek, hogy "óh, neked úgyis sikerülni fog, mert okos vAGY" ami egyrészt igaz, másrészt meg 10-12 órákat tanulok egy-egy vizsgaidőszakban naponta, és azért kapok ötösöket. Vagy ha kapok egy hármast, akkor megyek és kijavítom, mert tudom, hogy megy ez jobban is.

Szóval te sem tudhatod ám, hogy kinek mennyi befektetéssel megy az élet, de az biztos, hogy attól még senki nem lett sikeres, hogy ült a fenekén és sajnáltatta magát. Úgyhogy tedd oda magad te is. Mérlegeld, mennyire jogos a kritika, tudsz-e tenni ellene, tudsz e változtani, tudsz-e jobb lenni, és akkor csináld meg.