Hogyan dolgozzátok fel, hogyan viselitek a kudarcot?

Én úgy tekintek erre, hogy a

"HIBA IS A FOLYAMAT RÉSZE"

Értem ezalatt: egy hiba, egy tévedés és következésképpen egy kudarc nem végleges, nem egy stigma, amit életünk végéig cipelünk. Egy kudarc inkább csak visszajelzés, hogy min érdemes még dolgozni önfejlesztésileg. Ennyi.

Legközelebb már nem lesz kudarc. Ha mégis, akkor tpvább fejlesztünk és ismét nekifutunk.

Ha egy idő után nem szűnnek a kudarcok, akkor érdemes elgondolkodni, hogy mennyire a "mi utunk" a dolog. A szűnni nem akaró kudarc ugyanis figyelmeztethet arra is, hogy nem abba az irányba kell tartani.

De ennél nincs nagyobb jelentősége.

Sokkal rosszabb az a negatív érzelem, amit "kedves" embertársainktól kapunk néha kudarc esetén. Sokan úgy állnak hozzá, hogy egy kudarc egyenlő a VÉGÉRVÉNYES ALKALMATLANSÁGGAL. Pl: "Ezt már tudni kellene", "nem történhet meg", "mire fogod vinni így, ha..." stb stb.

Ez az ilyen emberek saját nyűgje a saját fejükben. Felvilágosult ember elfogadja, hogy a kudarcnak is van létjogosultsága és nem kell miatta rosszul érezni magunkat.

Attol fugg. ha fontos dologrol van szo, akkor duhongok egy sort, aztan lenyugszom es megprobalom ujra (mar ha olyan jellegu a dolog).

Mivel alapvetoen sikeres vagyok az eletben ezert nem bizonytalanitanak el a kudarcok.