Szerintetek ez normális? Van még valaki ilyen helyzetben? Hogy viselitek az iskolai napokat?

Suliban visszahúzódó,csendes,félénk vagyok,sulin kivül meg egy party állat,simán odamegyek ismeretlen csajokhoz beszélgetni,barátaim is vannak stb..Bulizok minden hétvégén,néha új embereket ismerek meg.Persze erről az osztálytársaimnak sejtelmük sincs,és minél jobban próbálom eltitkolni tőlük,mert suliban soha nem leszek olyan.Tehát a suliban semmi életem nincs,nincsenek barátaim,nem beszélek senkivel,ráadásul még rossz szakra is íratkoztam ahol egyáltalán nem érdekel egy tantárgy sem(szerencsére az utolsó év,de napi 8 órát ott kell bent rohad.nom),és rájöttem azért vagyok ilyen mert nem tudok a sulira úgy tekinteni mint a külvilágra. Ezért az osztálytársaim utálnak és így még sz*rabb az életem.Sokszor nem megyek be az iskolába emiatt, egyszerűen néha úgy érzem meghalok ha bent kell maradnom. Amikor nincs kedvem suliba menni de be muszály mennem mert sehogy sem tudom már igazoltatni,akkor olyan érzés fog el mintha be lennék zárva egy üres szobába ahol ajtó meg ablak sincs és nincs kiút,borzasztóan rossz érzés. De már elkezdtem nem törődni az igazolatlan óráimmal,egy bizonyos határig,aztán kitudja mi lesz. Mit tegyek hogy gyorsan múljon az iskolaidő? A változással már rég elkéstem,12 éve járok suliba és még mindig ugyanannyira utálom és ez lerombolja a valódi személyiségem. Tud valaki segiteni rajtam? Mit tegyek?