A rosszkedv a legtöbb ember alaphangulata? Mit lehet tenni ellene?
Az első kérdés azért van, mert nincs okom/jogom panaszkodni, úgy érzem. De nem tudom elképzelni hogy a boldogság és jókedv hosszabb távon alaphangulat legyen, pedig a legjobb barátnőm is pozitív személyiség. A második kérdést azt hiszem nem kell megmagyarázni.
Mostanában egy ideje nincs jó kedvem, rossz a közérzetem, a kevésbé közeli barátaim idegesítenek, itthon nem tudok csinálni semmit. Úgy érzem nincs értelme semminek, végső soron miért is élünk?, stb, pedig vannak céljaim. Mindig azt képzelem el hogy felnőttként majd jó lesz... De kezdem ezt is céltalannal látni. Esténként fekszem a padlón az utóbbi napokban, zenét hallgatok és "vagyok", nap közben is csak úgy vagyok. Nem vagyok jó ember, jó barát, jó keresztény, pedig mindegyik fontos (kéne, hogy legyen... Pár barátommal mintha nem is vágynék annyira kapcsolatot tartani.)
A legrosszabb, hogy tudom hogy nincs okom erre, emiatt bűntudatom van. Vannak kisebb kötelezettségeim, egészen apró dolgok, hobbi miatt, ami alapból öröm lenne, de mostanában képtelen vagyok űzni és csak halogatok, ezzel másoknak ártva. Bűntudatom van, rossz embernek érzem magam. Itthon régebben stresszes volt a helyzet, de most már nincs ilyen, megtanultam kicsit óvatosabb lenni egyik szülőmmel, és béke van.
Az átlagom romlik, nem tudok mihez kezdeni magammal, legszívesebben tényleg csak panaszkodnék. Zavar hogy nekem kell mindig X könyvet elolvasni vagy X sorozatot megnézni, mindig Y dolgairól beszélni, Y-t hallgatni ha egyedül lennék, akkor is.
Elkeserít hogy ennyire kegyetlen és szomorú a világ, és úgy érzem emiatt nincs jogom nekem szomorúnak meg rosszkedvűnek, magam alatt lenni, hiszen nem velem történtek a tragédiák.
Megnyugtat ha elképzelek pár véresebb jelenetet magammal (beleszúrni a mellkasba, hogy kijöjjön a rossz érzés, itt-ott átszúrni magam, ha végighúzódna itt-ott egy-egy vágás.) De nem teszem meg ezeket persze! Ha nagyon ideges vagyok, néha a mellkasomra kaparok sebet körömmel vagy körömollóval (de csak kicsit), mert ott nem látszik, utána pedig mintha büszke lennék magamra.
Nem tudom mi bajom, mert néha vannak jobb időszakaim, de nem tudom megmondani hogy ezek napok-e vagy órák, vagy csak pillanatok. Ha a legjobb barátnőmmel vagyok, mindig jó kedvem van, ezért olyankor sosem érzem indokoltnak erről beszélni. Ő a fény az életemben, de nem akarom hogy tudja, mert félek akkor túl nagy felelősséget tolnék a vállára (hogy egy olyan barátnője számára ő a legfontosabb, aki sokszor melankólikus.)
Szerintetek mihez kezdjek ezzel a problémával? Lehet ezzel kezdeni valamit ha úgy hiszem, ez az életben az alaphangulat? Tényleg így van?
16/L
válasza: válasza:Először is örülj, hogy pl. nem a Kibera nyomornegyedben éhezel, vagy nem a Citarum folyón egy ladikból vatorászod össze az ott úszó szemétből a még használható dolgokat, vagy nem golyók süvítenek körülötted Aleppóban...
Szedd össze magad! Találj magadnak valami hobbit, kezdj el sportolni. Egyszer élünk, ebből a néhány évtizedből kell kihozni a legjobbat.
Egyébként meg ez tipikus tini probléma, annak idején nekem is voltak ilyen gondolataim, de a "nagyobbak", akik több élettapasztalattal rendelkeztek, hamar rádöbbentettek, hogy öcsisajt ne rinyálj itt, mert így l**asz sem lesz belőled.
1-es, igazad van, és nem fogom bántani magam.
2-es, tisztában vagyok vele, mondjuk nem esik jól ahogyan írtál, de igazad van, megy a zöldkéz. Vannak céljaim... Azokkal akarok foglalkozni, akik nem indulnak olyan jól mint én, mert ők jobban megérdemlik a jólétet a hisztis tinip.csáknál.
válasza:Na erre szoktam azt mondani, ne szenvedj mások hülyesége miatt!
Kapcsold ki!
Nem másoktól függ az életed
(vagy ha mégis az már régen rossz)
De nagyrészt tehetsz a magad sorsáért, és kell is!
válasza:4-es: köszönöm és fogok.
Miquel: ezt nem is tudtam, bár az emésztésem pl tényleg nem jó (reflux + egyéb).
Amúgy tényleg a legtöbbünknek világfájdalma van (a legszomorúbb szerintem, amikor valakinek oka is van rá, mert... Na, nem kell nagy kreativitás kitalálni.)
Ahhoz képest most a válaszaitokat olvasva jobb kedvem lett, pedig már hónapok óta halogatom a kérdés kiírását ("úgyis jobb lesz" alapon, illetve nagyon félek a rosszindulatú kommentektől.) Szóval most örülök, neki is kezdek valaminek, de tudom hogy amint sötét lesz újra rossz kedvem lesz. (Szánalmas, de kicsit félek is a sötétben ill. éjszaka.)
De van olyan megoldás amivel ezt a tinis melankóliát és negatív gondolatokat meg rossz érzést végleg el lehet űzni? Ha rászoknék a mellkasom kikaparására az nem segítene, ugye? (Tényleg csak pici seb.)
Mindenesetre tényleg köszönöm a válaszokat és ne haragudjatok ha tipikus hisztis kamaszt alakítok, igyekszem változtatni rajta.
válasza:Nem, ha rászoknál az egyáltalán nem segítene, sőt csak rosszabb lenne, ráadásul később meg is bánnád, ne tedd. A sötétben félni pedig nem szánalmas, inkább normális.
Ha valami hobbival foglalkoznál, hosszútávon és nem csak alkalmi szinten, akkor azzal valószínű általában is jobban éreznéd magad. Amikor nincs kedved semmit csinálni, azt se amit szeretsz, akkor is vedd rá magad, ha elkezded akkor onnantól valószínű magától menni fog.
Illetve ha valóban a legjobb barátnőd, nyugodtan elmondhatod neki is, mert akkor nem nyűgként fogja megélni, magamból kiindulva legalább is.
válasza: válasza:7: azt hiszem igazad van. Hobbim van, talán túl sok is, de tényleg jó ötlet lehet kicsit komolyabban venni némelyiket.
2: De végső soron igazad van, most már pár órával később jobban is látom. Egyébként köszönöm a linket, megnézem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!