Csupa negatív ember vesz körül. Minden nap boldogan kelek, és a nap végére lehúznak teljesen. Mit lehetne tenni?
Nem tudom teljesen elengedni a fülem mellett mert komolyan mindenki ilyen a környezetemben.
Én az a fajta ember vagyok, aki két gyufaszálból repülőt épít. Tehát megyek előre a céljaim felé, nem érdekel hogyan fogom megvalósítani, csak tudom, hogy meglesz a vágyam.
És eddig így is volt.
De mióta ezen a munkahelyemen vagyok, semmi sem jön össze, és csupa negatív ember vesz körül. Az a "sz*r az élet, sz*r a kormány, úgyis megszívjuk januárban, jaj mi lesz velünk, éhezni fogunk..stb." típus.
És nem tudom egész nap megőrizni a reggeli jókedvemet, miközben mindenfelől azt hallom, mennyire rossz az élet, mennyire kizsákmányol minket a kormány...stb. Tudjátok úgyis miről beszélek, a szokásos tömeghiszti.
Eddig ez nem volt rám hatással, és csak jó dolgok történtek velem, de mióta egyre többen irigyek rám, szinte szégyellem jól érezni magam. (mekkora pofátlanság már ebben a mai világban, nem?)
Én vagyok a hülye vagy a többség? Mi van most? Miért változott meg körülöttem minden? Vagy én változtam meg, hogy hatással lett rám mások panaszkodása?
Értelek miről beszélsz. Valóban egy ideig az ember ki tudja vonni magát ezeknek a szövegnek hatása alól, hosszú távon viszont "ember legyen a talpán".
Mivel a világot megváltoztatni (egymagad) nem tudod, és hasonulni sem akarsz velük, lehet hogy nincs más választásod, mint ezt a munkahelyet "ugródeszákának" tekintve, elkezdel másikat keresni magadnak.
Természetesen már előre koncentrálj (=programozz) magadnak olyan új munkahelyet, ahol csupa sikeres, elégedett, törekvő munkatársak között dolgozhatsz.
Sikerülni fog, csak akarni kell. Ahogy írod, benned megvan a kitartás, a küzdés szelleme, hogy elérd, amit elterveztél, csak menj előre a magad útján. Ne ragadj le ott, mert beleveszel a "szürke tömegbe"!
Az elsőnek: nagyon nem érted mire gondolok.
Én is tudom, hogy mi a helyzet a világban, nem vagyok vak, de én az a típus vagyok aki nem sír, rí, panaszkodik, hogy jaj, de sz*r szemét ez és ez a politikus, milyen szemetek a bankok, úgyis éhen halunk, hanem megpróbálom a megoldásokat keresni.
Azt mondom, ez van, így jártunk, de majd így és így lesz.
És már agyalok is rajta, hogy mit lehetne tenni, vagy elképzelem milyen lesz később a jövőm.
Csakhogy mostanában egyre könnyebben legyintek és mondom, hogy "inkább elülök a valagamon és nem teszek semmit, mert úgyis mindegy", miközben tudom, hogy nem, csak átragad rám a mások pesszimizmusa.
82%-osnak:
Akkor most mit is kellene tennem?
Mit jelent az hogy "elfogadni a félelmet"?
Józan paraszti ésszel írd le légyszíves mit jelent ez a gyakorlatban!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!