Nemzeti gyásznap. Csak én érzem úgy, hogy a média kezdi túltolni?

Ilyen szerencsétlenségek kapcsán szerintem teljes normális a közvélemény érdeklődése, a média pedig ezt szolgálja ki. Persze nem jófejségből, hanem a reklámblokkok nézettsége érdekében.

Nem mondanám azt sem, hogy ilyenkor a média szenzációkeresése, oknyomozása teljen káros. Egy gyermekét elvesztő síró szülőt látva talán elgondolkodik otthon a néző, hogy legközelebb engedi-e felszállni a gyerekét egy szakadt buszra, vagy tűrni azt hogy kannában vigyenek üzemanyagot a buszon, stb.

Ha a média oknyomozói kiderítik a szabálytalanságokat, az is jellemzően jobbá teszi a folyamatokat, jelen esetben pl. szigorúbb műszaki követelmények (pl. új autóknál már alap a keréknyomás mérés), sofőröknél szigorúbb követelmények.

Őszintén együttérezek én is minden érintettel. Én sem örülök, hogy így kezeli a média a szörnyű tragédiát. Ezzel is csak a hozzátartozóknak, életben maradt diáktársaknak okoznak még nagyobb fájdalmat.

Nekem még nincs gyerekem, ezért el sem tudom képzelni, milyen lehet elvesztenie az embernek saját gyerekét. Az ember bízik benne, hogy vele ilyen nem történhet meg, de nem lehet előre tudni.

Belegondoltam, egyáltalán hogyan fognak tovább élni a szülők az szinte elképzelhetetlen.Én azt hiszem, belepusztulnék.

Ehhez hasonló katasztrófa talán a pörbölyi baleset volt 1993-ban. Nagyon megérintett az is, alig voltam idősebb, mint az áldozatok.

Akarmilyen gonoszsagnak is tunik.igaza van az utolsonak.

Holnap elut engem egy reszeg ember a kutyanak sem fogok eszebe jutni, nem még gyasznap.

Mindenki valakinek a valakije, ok sem voltak kulonbek, mint a szomszed Pista bacsi vagy ha mar gyerek akkor a Pista bavsi unokaja.

Ilyen az elet.

...talán mert nem mindegy mikor és milyen módon halnak meg ráadásul teljesen értelmetlenül..

:((((( ilyenkor nem tudom hová néz a jóisten:(