Ha valaki gyilkosokat, erőszaktevőket gyilkolna, az szerintetek jó, vagy rossz embernek számítana?

28!

duma .és duma . .

Előző, fejtsd ki, kérlek,

álláspontodat, miért volna "duma", amiket megfogalmaztam, a 28-asban (05-05 19:03-kor).

A "csak vicceltem" meg a filmajánlómra való utalás.

Javaslom, nézd meg a filmet. (Könnyen ítélkezel.)

De csak ha elég erős idegzettel bírsz, akkor nézd meg a Kokuhaku c. japán filmet.

Az nem valami böszme, sablonos USA-fíling.

(Elég ritka az értelmes hollywood-i darab.)

Hanem a Kokuhaku (confessions) c. film egy valódi lélektani dráma.

______________

De most visszatérve az abszolút saját meglátásaimra:

Én egyrészt évtizedeken át független, önálló gondolkodás útján jutottam el idáig, de eszerint éltem mindig is, sőt, ezeken felül:

halálközeli élményem volt.

Ha valaki csak úgy dumálgat a témáról összevissza, az te vagy.

Kivéve, ha fel tudsz mutatni értelmes és reális ellenérveket az enyéimmel szemben - NEM pusztán többségi érveket a többségiség okán, mert az "Igazságos Izom Tiborkodás" volna valójában!

Nem az izomerő, nem az öncélúan többségiség az, ami az igazat adja.

Az tök esetleges: vagy reális,

vagy nem az, vagy félig az.

Avval érvelj, kérlek, ami reális és logikus, tök mindegy,

hogy többségi, vagy nem, de logikus és reális legyen.

Majd akkor nézz le másokat. ;)

Várom logikus és reális ellenérveidet, előző. :)

Szerinted az megnyugvást jelent majd az áldozatok hozzátartozóinak hogy a gyilkost beviszik egy tök jó helyre ?

Ez az 1 kérdés elég is . .

Nézd, tudatában vagyok,hogy a legtöbb ember érzelmi intelligenciája nem ér el egy kellő szintet. Többek között erről írtam egész idáig.

Az, hogy valakinek az jelent megnyugvást, hogy elégtételt kap a támadó megbüntetésében, az gyermeteg érzelmi színvonal. Ami az emberek többségére sajnos jellemző.

Egyébként talán a "szeretetteli" szó nem úgy ment át, ahogy értettem.

Úgyhogy ezt még pontosítanám:

semmiféle érzelmi színezete nincs, ahogy ITT, e kérdésnél írt válaszaimban értettem.

Hanem talán pontosabb kifejezés, ha úgy fogalmazok:

tudatos odafigyelés és segítő szándék az ostoba, rosszindulatú, bűnöző emberek felé, azok megjavítására,

mellőzve bármiféle ártást irányukba mind érzelmileg, mint értelmileg, mind fizikailag.

Hozzátettem, hogy nem csupán a bűnelkövetőek kell megértő közegben nevelni tanítani , fejleszteni tudatilag, hanem mindenkinek kijárna. Tehát , tudom, utópia megvalósítani, és sok-sok idő, mire kivitelezhető volna, de ha mindenki eljutna erre az alap érzelmi intelligencia szintre, amiről írok, akkor egymásra jóindulattal odafigyelnének az emberek, és aki mégis bűnbe esik, annak segíteni kell kimászni abból - tanítással, neveléssel.

Nem "cirógatásról" beszélek, hanem odafigyelő, tanító, inspiráló, segítő szándékról.

Hiszen aki bűnöző, az ostoba. Az ostoba embert meg rá kell vezetni, inspirálni kell arra, hogy saját maga ráébredjen saját butaságára, ami egy lépcső ahhoz ,hogy értelmessé váljon. Amíg nem látja valaki a saját hibáját, addig mégis hogy' lehetne kijavítani azt a hibát...?

Sose tett rendbe még senkit se a börtön, se a büntetés.

Az ilyen ostoba sztereotip kijelentések -NEM téged idézlek, ez csupán egy általános sztereotípia sokaknál-, mint pl hogy "a szüleim vertek, mégis rendes ember lett belőlem", egy olyanfajta hazugság, ami egyfajta önigazolás ahhoz, hogy ő is levezethesse akár ártatlanokon a másoktól elszenvedett frusztrációját, ahogy a szülei is tették ellene egykor.

Eleve rengeteg dolog van, ami lényeges,

és se a felnőtteket pl nem nevelik, nem tanítják sajnos utólag arra, hogyan neveljenek gyerekeket,

sem a gyerekeknek nem tanítanak az iskolában lényeges dolgokat:

érzelmi intelligenciával összefüggő kérdések, pl a művészeti nevelés lényegi szintje is hiányzik az iskolák többségéből sajnos, mind a problémafeldolgozási módok, mind a tanulás hogyanja, módjának értése stb hiányzik az iskolai nevelésből, oktatásból sajnos.

Az iskolai tananyag legalább 75%-a hazugság, és még ha reálisan oktatnák azt, akkor még mindig ott van az a probléma, hogy a 80-85% felesleges, feleslegesen teher a gyerekeknek.

A gyerekeket kibontakoztatni kell, nem rájuk erőltetni olyat, ami nem érdekli őket. Az óvodáskori élénk szellemi kíváncsiságot az iskola többnyire kiöli a gyerekekből, a magoltatással, meg avval, h rájuk erőltet olyat,

ami akkor és ott nem érdekli a gyerekeket.

Igen kevés a kivétel, amit "erőltetni" kell, de azt is lehetne játékosan, pl életveszély elkerülése, közlekedési szabályok, írás-olvasás, 1-2 osztályos maték és kész, ennyi, nem kellene semmi kötelező a gyerekeknek tanítani való, hanem a saját tehetségüket kibontakoztatni! Amiben egyénileg jó a gyerek, azt kihozni ezen abszolút alap tanításon felül, hogy megtanul írni-olvasni, alap szinten számolni.

Ezáltal is boldogabb, szellemileg nyitottabb, értelmesebb felnőttekké, kamaszokká válnának, így hát a bűnelkövetés is sokkal kisebb volna ,hiszen temérdek felesleges frusztrációtól mentesülne mindenki.

De a mindenkori hatalomnak ellentétes a célja, amint látjuk, legalább pár ezer év óta sikeresen tönkreteszik a legtöbb embert, gyerekkorától úgy, hogy a legtöbben alig veszik ezt észre. Azt hiszik a legtöbben, hogy rendben vannak, miközben igen torz a lelkiviláguk és gondolkodásmódjuk.

És jelzem újra: iszonyú és rendszeres, válogatott szenvedéseken mentem keresztül. Nehogy azt hidd, hogy valami "rózsaszín ködben élek", és hogy "könnyen beszélek"...

Azt is megismételném: tudatában vagyok,. hogy igen nehezen kivitelezhető utópia, amiről írok, de semmi más lényegi utat nem látok. Csak felfele mászni a gödörből, más nincs. Aki tud jobban, azt szóljon.

Ami eddig volt pár ezer éve, az egy bullshit, lószar!

Nem élet, amit a legtöbb ember él, se a gazdagok, se a szegények.

Tök mindegy, mennyi évbe telik, hány száz, vagy hány ezer évbe, de csak felfele lehet mászni!

Nem vagyok különösebben céltudatos, egyszerűen csak teszem a dolgom, és tudom, mi a megfelelő. Tőled idegen ez a föld bolygó, legalábbis amit itt tapasztalok, amióta élek, meg az állítólag múltja a Földnek, legalábbis pár ezer éve színvonalon aluli, érzelmi intelligenciában.

Segíteni vagyok itt önmagamon, és másokon. A saját tehetségemmel. Nem a mozgáskorlátozottságommal, mert avval

nem tudok hatékonyan nyilván.

Mindenki tegye azt, amiben jó.

Ne pedig büntetgetni másokat, mert az sehova se vezet.

Tanítani kell, megértéssel. Nem egyetértéssel, hanem megértéssel: "áhá, ostoba volt a bűnelkövető, értem őt, valahogy megértem, hogy hülyeséget csinált... nos ,akkor elgondolkodtatom".

Ba

sszzki,

javaslom tényleg,

nézd mér meg a filmet! Az életed lehet, hogy fordul egyet. De csak ha erős idegzetű vagy, mivel thriller. Kissé "beteg" japán film, de nagyon értelmes film mégis! Részben le fog jönni neked, amiről írtam. Ha van hozzá agyad és érzelmi intelligenciád.

Az iszonyú lelki drámákról, és hogy hányféle módon lehet hozzáállni.

Aztán dönts.

Ha még mindig a bosszú hajt, a te bajod, akkor rajtad nem lehet segíteni. Hacsak nem évtizedek múltán, mire talán kikupálódsz.

Ismétlem: védje meg magát mindenki! Én is ezt teszem- Az emberi hülyeség ellen muszáj az önvédelem.

De a bosszú nem megoldás.

Ülni se cél, bántani se cél. Azok puszta szükségmegoldások vészhelyzetben, ha nincs "puhább" megoldási lehetőség, adott esetben.

Azt is ismétlem:

csak akkor ölj, ha nincs más kiút az aktuális helyzetben, Pl jön a medve, nem tud menekülni, van nálad puska, üld meg. Ezt állatvédőként mondom. MErt ha ki.-li meccs van, akkor nincs mese, ölni kell.

De én nem ölök még állatot se, ha nem muszáj.

Gyerekkoromban én is bántottam a rovarokat, mert buta voltam e téren, senki felnőtt nem szólt rám.

De felnőtt koromra rájöttem minden lényegesre.

Többre, mint a többség.

Természetesen nem öltem embert, eleve a tettlegesség ellen vagyok, még pofon szinten is. Mert felesleges.

Kivéve, ha megtámadnak. Akkor vagy elmenekülök, vagy visszaütök.

De ezt csak arról szól, hogy az ostobáktól meg kell védeni magunkat. Ha visszarúgtam, és ezáltal ártalmatlanítottam a támadót, adott esetben még tanítványommá is fogadom, képletesen szólva. Direkt módon nem, mert minek.

Nem vagyok tanár. De eddig ahány ellenségem csak nyitott volt rá: inspiráltam az értelmi és érzelmi fejlődésükben.

Mert sose haragszom senkire. legfeljebb feldühítenek, amikor bántanak. Az meg lecseng. A következő bántásukig.

Na és? Ettől még nem tartok haragot senki iránt. A pillanatnyi düh, csupán pillanatnyi düh. Tart 1 percig, 1-2 óráig max, és ennyi. Az csak érzelem. De én mivel elég tudatos vagyok, tudom, hogy pusztán otstobák, nem tudják, mint tesznek.

Ismétlem: nem vagyok vallásos, sem hívő, Jézus se érdekelt sose, legfeljebb néha rávettem magam a többségi kultúra tanulmányozására, puszta logikai alapon.

Szomorú a többség ostobasága, és evvel összefüggésben rosszindulata, mert én volnék a legboldogabb, ha érzelmi intelligenciában a többség lekörözne engem. Mert az azt jelentené, hogy értelmes, tehát bánt tudatosan

nem elkövetőek élnének ezen a bolygón.

(Hibázni meg emberi dolog, de lehet azt minimalizálni.)

Ember, vedd már észre: ÖSSZE VAGYUNK LÁNCOLVA MIND! Ha te a szakadékba löksz valakit, ő akár akarja, akár nem , magával ránt a mélybe! Képletesen így zajlik, de ténylegesen is:

annyiból képletes ez csupán, hogy a valóságban

nem másodpercek alatt ránt a mélybe téged a saját ostobaságod, rosszindulatod, bosszúvágyad, hanem évtizedek múltán, vagy a tested halála után!

A lélek meg időfüggetlen.

Az, hogy ki mit hogyan érzelmez részelteiben, végső soron mellékes. Hiába van félreértve valaki, a teste halála után úgy is lényegi, esszenciális módon jön a következmény.

Nem aszerint , hogy a többség hogyan ítélte meg.

Hiába él valaki téves bűntudatban, hogy pl "jáj, a katolikus rokonaim szerint bűűűnös vagyok, mert házasság előtt szexeltem, juj de rossz embőőr vagyóóók", stb

tehát

nem az a lényeg, hogy a többség bűnösnek mondja azt,

aki nem bűnös.

Persze sok minden relatív, de végső soron nem ez fog dönteni.

Visszakapod másoktól a korábbi szándékodat.

Krrrvára mindegy, hogy jónak, vagy rossznak értelmezted te, vagy vások azt.

Visszakapd, aztán megéled.

Az meg formál téged.

Lehet, h kellemesnek éled meg, amit visszakapsz, lehet , h kellemetlennek, ez szubjektív, de formál téged.

Nem ez fog visszahatni a test halála után. Hanem a lényeg, az esszencia.

Puszta emberi spekuláció, hogy ez, vagy az a dolog bűn,

vagy nem bűn.

Tedd, amit "jónak látsz".

De a valóságot egyre élesebben látod, ha elvakultság helyett függetlenül is elmélkedsz. És amikor kell, "spirituálisan" is tisztábban fogsz érzékelni idővel.

Nem ússza meg senki a következményeket, a teste halála után se. Visszakerül testbe, ami kell. Aztán megkapja azon szándékot másoktól, ami korábban saját maga szándéka volt másokkal. A jót jól, a rosszat rosszul kapod vissza, mint mindenki, és automatikusan, a lényeg hogy úgy, ahogy szándékolta korábban az illető, azt kapja vissza, valamilyen formában.

BUMERÁNG. Nem egy-az.egyben, mert az nem működik.

Hanem lényegileg.

Hihetetlenül egyszerű a lényeg.

Csak hát a túlbonyolított nyelvükben és világunkban bonyolult elmagyarázni, bonyolult dolog a sok hülyeséget lefejteni rólatok.

Ettől még nekem is van hova fejlődnöm minden téren.

De annak kellene az átlagosnak lenni, ahol én tartok!

Szomorú, hogy a többség még itt se tart, ahol én.

Boldog lennék, ha leköröznétek engem, lényegi téren is.

Gondolkozz a matematikai fraktálokról.

Minden fraktál. Te is fraktál vagy, minden és mindenki.

Mondom,

halálközeli élményem volt. Bár annak előtte is tudtam, mi a lét lényege.

Innentől tégy, amit akarsz.

Vagy szorult beléd némi értelem, és a többség-követő birka hozzáállásodon változtatsz, meg a presztízsféltéseden is, meg a presztízs-tekintélyre felnézésedet is felülvizsgálod, és végre felnőtt módjára önállóan, függetlenül elkezdesz gondolkodni, és az értelmes inspiráción elgondolkodni (mert NEM hinni kell nekem, csupán meghallgatni, ha akarsz),

vagy maradsz, aki eddig voltál, aztán ne csodálkozz, hogy meglöksz valakit, évtizedek múlva esel utána, mert

össze vagyunk láncolva rablánccal, ezen a kib

* szott Földön.

De amikor a tudatunk nem az anyagi világra fókuszál, akkor már nem rabláncként ,hanem kvázi "aranyfonálként" érzékeljük azt, képletesen szólva. De az kicsit odébb van.

...És a filmhez annyit, hogy mivel egy gyilkosság körülményeinek taglalásával kezdődik, természetesen evvel arányos különféle reakciók várhatóak el. Evvel nem árultam el semmi "poént" a filmből.

Azonban kéretik szem előtt tartani, hogy egy gyilkosságnak igen nagy súlya van -ahogy a szadizmusnak is-, tehát a kevésbé kellemetlen, kevésbé bűnös dolgokra

nem feltétlen megfelelő hozzáállás, ha szintén olyan nagy súllyal reagálna bárki is.

Csak nehogy a film megtekintése után félreértés legyen, ezért szóltam erről is.

És még mielőtt bárki elkiabálná, elkönyvelné önmagának, hogy miről szól a film, mielőtt végignézte volna, inkább várja ki.... az utolsó másodpercekig vannak benne történések...

Tehát a Kokuhaku (Confessions) c. filmre utalok:

[link]