Teljesen össze vagyok omolva. Van itt olyan aki tényleg el tud látni hasznos tanácsokkal?

Attól tartok, ezzel nem nagyon tudsz mit csinálni. Sajnos én is hasonló helyzetben vagyok, 24 éves srác vagyok, de csak 23 évesen lett barátnőm. Addigra azonban az élmények kimaradása és hiányérzet olyan súlyos mentális sérüléseket okozott, hogy máig nem múlt el a hatásuk a közérzetemre és az önbecsülésemre, és félek, hogy nem is fog.

- Amit én tudok tanácsolni a lelki tragédia (és a magány érzése igenis tragédia!) feldolgozására, hogy hagyd abba az ivást, és az étkezési szokásaidba is próbálj meg rendszert vinni. Ez egy kis lépés lesz arra, hogy elindulj kifelé a gödörből.

- Otthon ne titkolózz! Ha rákérdeznek, hogy mi a baj, nyugodtan mondd meg, hogy magányos vagy, emiatt lelkileg kivagy. Én magamon azt vettem észre, amikor ilyen lelki állapotban voltam, hogy saját magamnak iszonyúan nem felelek meg, ugyanakkor még szülők előtt is szégyellem magam, amiért ilyen vesztes vagyok.

Szóval állj eléjük, és mondd el nyugodtan, hogy mi a bajod. Valószínűleg úgyis azt fogják mondani, hogy nem maradtál le semmiről, de hogy őszinte legyek, a szülők véleményének ebben a témában nincs nagyon jelentősége. A fő, hogy TE kiteregesd a szennyest. Ez a szorongásodat is oldani fogja valamelyest, nem kell megjátszanod magad előttük.

- Szintén segített, hogy vettem egy kondibérletet, és hetente 2-3 alkalommal levezetem a feszültséget. Ezt te is meg tudod tenni, eljársz edzeni valahova, vagy már az is jó, ha mondjuk futsz. Csak mozogj!

- Én zenélek, és annak idején, amikor durván rámtört a depresszió, elkezdtem magamnak dalt szerezni. Csak is kizárólag magamnak. Szerintem az effajta művészkedés szintén oldja a feszültséget. Zenélj, fess, rajzolj, szobrászkodj, írj, vagy bármi, amiben ki tudod élni a lelki világodat!

- Kerüld a pszichológusokat. Tudom, mostanában divat azt mondani, hogy "menj el pszichológushoz!", de én kettőnél is voltam, és egyik se segített, csak lehúztak egy csomó pénzzel. A fejedben lévő problémákat saját magadnak kell helyretenned!

Lényegében ennyi. Hogy ezek megszüntetik-e a problémádat teljesen? Nem, viszont csökkenteni fogják a lelki kínokat, gyógyítani fognak, márpedig neked most erre van szükséged.

Plusz vigasztaljon az a tény, hogy a lányoknál az érintetlenség nem hátrány! A lányok szüzen a legértékesebbek, és minden egyes pasi, akivel együtt voltak csökkenteni fogja az értéküket.

17 éves vagy, baromi fiatal, ott van a tojáshéj a s-ggeden. Lányismerőseim kb fele nem pasizott 17 évesen, köztük én sem, hanem éltük a saját kis életünket és tanultunk, meg játszottunk, meg sportoltunk, meg eljártunk moziba, meg idiótán vihorásztunk a mekiben.

Szerintem 17 évesen borzasztó nagy ostobaság azon sírni, hogy nincs pasid és emiatt tönkretenni magad. A tizenéves fiúk nincsenek olyan királyak, hogy ennyire elszomorodj ettől.

Keress egy hobbit.

Egyébként 17 évesen pasit sem nehéz találni, ha tényleg annyira arra vágynál.