Ha voltál kiközösített az iskolában, akár hosszú ideig, nyomtalanul elmúltak a hatásai? Felnőttként sikerül teljesen elfelejteni?
Nem mult el a hatas. 12 eves voltam es kicsit duci, amikor az osszes lany osszefogott ellenem es nem szoltak hozzam majdnem fel evig.
Azota is tartok a noktol, foleg ha csoportban vannak.
Ez ugy el lett temetve bennem, csak mindig is tartottam azoktol a helyzetektol amikor egy csapat no volt a kozelben. Nemregiben egy meditacio es hipnozis soran kerult a felszinre ez az eltemetett emlek.
Probalok valtoztatni, de meg mindig bennem van a szorongas.
32N
A kérdést azért tettem fel, mert keresek néhány érintett személyt, akit megkérdezhetnék bővebben erről.
Én is átéltem személyesen az iskolai kiközösítést és annak lélekromboló hatásait, most pedig a szakdolgozatom témájává választottam, mert rá szeretnék világítani, hogy habár ez egy rejtettebb iskolai jelenség, sokan nem is hiszik nagyon ártalmasnak, eközben komoly sérüléseket okoz az áldozatnak, és a későbbi életében is "kísérthetik" a hatásai.
A kutatásomhoz interjúkat készítek egykori vagy jelenlegi érintettekkel, és ezeket dolgozom fel. Ha esetleg te is ilyen személy vagy, és vállalnád hogy válaszolsz néhány kérdésemre, ezzel segítve a kutatásomat, akkor várom privát üzenetben a jelentkezésedet!
Most 17 éves gimnazistaként nincs olyan hónap, mikor ne gondolnék az általános iskolai éveimre. Az a gond, hogy én nem egy szokványos valaki vagyok és ez eléggé megnehezítette a gyerekkoromat, igaz emellett nagypofájú is vagyok, ami még inkább fokozta a helyzetet. Az első sulimban 3 évet jártam. Az osztály szinte kiutált, igaz azok az osztálytársaim vadálltok voltak, de én is értem a pénzemet. Végül átmentem egy másik suliba, ahol eleinte csak a fél osztály utált meg, utána pedig majdnem az egész osztály szekált. Végül 7.-ben kezdtek enyhülni a dolgok.
A mostani osztályom pedig szarik mindenre, ezért viselhető a velük való kapcsolatom.
Amúgy ezt nem lehet elfelejteni, mert ezek a rossz élmények egyre csak halmozódtak éveken keresztül. Emiatt kialakult bennem egy üresség, amit nem lehet visszacsinálni. Túllépni túlléptem rajta, meg nem is foglalkozok vele annyira, de az a tudat mindig bennem van, hogy szar gyerekkorom volt. Majd a jövőmet máshogyan alakítom.
Nyomtalanul nem múltak el, mindig is lesznek "hatásai", de igyekszem nem ez alapján meghatározni az életem.
Én például a nőktől tartok, sosem tudtam közeledni feléjük, és alapból nincs önbizalmam.
Az mondjuk segít, hogy a munkámban alapvetően elismernek, pozitívakat mondanak rólam, így van egy biztos pont az életben. Másrészt meg alapvetően olyan emberré alakultam, aki jól elvan egyedül is, emberek nélkül.
Nem múlnak el soha, nem akarom elfelejteni, sok mindent köszönhetek ennek. Nincs bennem harag, csak hála. Ha nem csesztetnek, nem lennék most ilyen erős.
kb. 1 év kellett hozzá hogy megértsem, mi miért történt, és az érzéseim is tisztázzam és megértsem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!