Ti találkoztatok már olyan orvosi egyetemi hallgatóval ( főleg sote) aki nem nézi le a többi embert aki pl corvinusra vagy hasonló egyetemekre jár? Miért van ez?

#19 Mondja ezt valaki, akinek fogalma sincs, hogyan működik egy atomerőmű.

Én 2 év orvosi után most mérnöknek tanulok, és ezzel szenvedek jobban. Orvosin csak seggelni kellett, meg esetleg neuroanatnál/bikémnél picit gondolkozni, de kb. ennyi.

Minden szakon akadnak beképzelt emberek, akik szerint az ő területük az egyetlen igaz tudomány, de én retrospektíve rájöttem, hogy ez orvosin miért ennyire kiemelkedő.

1. Az ÁOK egy elszigetelt kar egy szakkal, nem nagyon vegyültünk más szakterületről jövőkkel. Ilyen környezetben könnyebben kialakul a "mi és ők" mentalitás.

2. Az oktatás is ezt hangsúlyozza. Orvosin megy "hivatás"képzés is, ami minden félévben kimerül egy olyan órában, ahol az orvosok által betöltött társadalmi szerepről volt szó valamilyen formában. Igazából itt simogatták az egónkat :)

Az első pont az szerintem különösen nagy hibája a magyar orvosképzésnek.

„Ti találkoztatok már olyan orvosi egyetemi hallgatóval ( főleg sote) aki nem nézi le a többi embert aki pl corvinusra vagy hasonló egyetemekre jár?”

Én folyton ilyenekkel találkozom (igaz, nem Budapestről van szó). Nálunk nincsenek annyira elszeparálódva az egyes karok hallgatói, sok egyetemi program van, ahol minden kar hallgatói képviseltetik magukat, és senki nem néz le senkit (bizonyára van 1-2 szabályt erősítő kivétel is). Sőt, aki nem egyetmista, őket sem nézik le az egyetemisták.

„Miért van ez?”

Így nem tudom, miért van ez, mert felénk nincs így. Budapest ebből a szempontból speciális lehet, mert ott nem egy egyetmnek vannak karai, hanem mindegyik ágazat önálló egyetemként működik, régen a többi nagyvárosban is így volt ez, de ott még 2000 környékén összevonták a nagyvárosokban lévő külön egyetmeket egy egyetemmé. Ennek az önállóság szempontjából vannak hátrányai (meg akkor is, amikor pl. másik egyetemről kell opponenst keresni mondjuk PhD-védésre, és így ugye nagyjából csak az ország másik fele jön szóba), de közösségépítés szempontjából előnyös.

#21:

Melyik orvosira jártál? Hol tanulsz mérnöknek? Mert amit írsz a szeparációról és a „mi és ők” mentalitásról, az egyáltalán nem érvényes ott, ahol dolgozom (magyar egyetemi nagyváros, nem Budapest). Tehát nem hinném, hogy „kiemelkedőbb” lenne a beképzeltség, mint másutt. De ez egyénfüggő is. Az, hogy „minden félévben kimerül egy olyan órában, ahol az orvosok által betöltött társadalmi szerepről volt szó valamilyen formában” ez ott egyetlen egy féléves tantárgy volt, ahova én jártam. A többi 11 félévben nem volt ilyesmi.

Egyébként nem tudhatod, hogy az előtted szólónak „fogalma sincs”-e, hogy hogy működik az atomerőmű. De akár „van fogalma”, akár nem, igaza van. Mivel ember alkotta, a felépítése nyilvánvalóan SOKKAL kevésbé bonyolult, mint az emberi felépítése, és egyszerű felépítése miatt működése is lényegesen egyszerűbb (a maghasadás folyamata viszont már valóban bonyolultnak mondható, kb. annyira, mint bármely biokémiai folyamat a szervezetben, vagy az idegrendszer elektromos jelenségei, és azokból ismételten SOKKAL több van, mint ahány folyamat az atomerőműben lejátszódik, mindent beleértve). Jelen tudásunk szerint elképzelhetetlen, hogy olyan dolgot építsünk, ami akár csak megközelíthetné az emberi szervezet működésének bonyolultságát. Lehet pl. mesterséges neuronhhálózatokat is készíteni, de ezek is végtelenül túlegyszerűsítik a valóságot.

Meg nem érdemes előítéeleteskedni, nekem is elég sok mindenről „van foglalmam”, amiről nincs hivatalos papírom (mert ami kell a munkádhoz, abba bele kell magad ásnod, de ezt nem feltétlenül hivatalos egyetemi képzés kereteiben teszed, így papírod sem feltétlenül lesz róla). Te sem jártad végig az orvosit, így esetleg lehet (illetve amiket írsz, az alapján inkább biztos), hogy neked sem jött át, hogy miről is szólna, meg mire is jók később a másodéves tárgyak (ha jól értelmezem, másodéven hagytad abba). Érdekes, hogy a másodéves tárgyak közül pont az anatómiát meg a biokémiát, és nem az élettant említed, mert ha valamit, azt aztán érteni kell, mivel később az összes tárgy arra fog épülni. Akik az élettant nem értik, nagyon nehéz dolguk lesz később, és aztán később kell megérteniük, vagy nem tudnak majd levizsgázni pl. gyógyszertanból. Persze emellett nagy lexikális tudás is kell. Az anatómiát szintén érteni kell, mert pl. az idegek lefutásából lehet rájönni, hogy hol mit csinálhatnak, az izmok eredéséből és tapadásából a működésükre, stb. De sok kifejezést is meg kell tanulni, amik néha logikusan vannak elnevezve, néha nem. De azért telefonkönyv is. Egyébként az anatómiára csak alapszinten lesz szükséges annak, aki nem lesz sebész. A biokémia szintén olyan, amit érteni kell, mert ha logiksuan tanulod, hogy hogyan alakulnak át az anyagok egymásba, sokkal könnyebb, mintha csak mindnek megpróbálnád megjegyezni a képletét, meg hogy miből mi lesz. De attól még meg kell tanulni ezeket is, így ezekben is van lexikális rész is. Az átlag gyakorló orvosnak szinén csak minimális szinten lesz rá szüksége (pl. anyagcserebetegségek, módszerek).

Nálunk dolgoznak mérnökök is, én is végzek olyan tevékenységet, amit általáában mérnökök szoktak, ismerek olyat is, aki orvosi után mérnöki végzett. Mindkettőt kiváló eredménnyel végezte el, és egyikre sem mondta, hogy nagyon könnyű lenne. De szerinte összességében az orvosinál kellett több logika. Itt az oldalon is olvaom néha, amikor elkezdik ecsetelni, hogy a mérnöki a legnehezebb szak a világon, meg ahhoz kell a legtöbb logika, miközben ők sem próbáltak ki minden mást. Az orvosin pl. az téveszti meg az embereket, hogy bár oda is nagyon kell a logika, mellette van egy jelentős lexikális rész is, és emiatt gondolják úgy, hogy „magolós”. A mérnökinél egyébként ugyanúgy megvannak a lexikális részek, és az sem kevés. Egyébként ha valaki mérnöki zseninek születik, és nincs gondja a logikus részekkel, lehet, hogy úgy fogja érezni, hogy az egész mérnökin csak „seggelni kell”, meg „néha egy picit gondoklkodni”. Akinek meg egyáltalán nincs tehetsége hozzá, az is ugyanígy érezhet, mert amit gondolkodással kellene megtanulnia, azt is „seggelni” próbálja, miközben néha azért „picit” gondolkodik is (jó esetben). És közben nem jön rá, hogy mi lenne a lényeg.

#22:

Nem tudhatod, hogy az előtted szóló kibukott-e, vagy esetleg önszántából hagyta ott, míg esetleg akár jól is ment neki, de pl. rájött, hogy mégsem ez érdekli, mégsem ezt akarja csinálni. Meg ha ki is bukott volna, akkor is megérdemel valamilyen alapvető tiszteletet, amit te nem adsz meg neki. Én sem értek egyet vele, de szépen is meg lehet mondani.

Azon kar vitatkozni,nehez-e.Hivatasbol kell csinalni es akkor nem nehez.Meg kinek mi.En pl mernok-info szakon biztos,hogy nem tudnek egy felevet sem maga moge sorakoztatni,mert nem az en asztalom...

Aki tanul es erdekli,olyan nincs,hogy ne tudja elvegezni.

A kerdesre valaszolva,pedig sajat magambol tudok kiindulni.Sokat valtoztam az evek alatt es egyszeruen tudomasul vettem,hogy nem minden ember erdemli meg a kedvessegemet es joszandekomat,sot egy az egyben az egesz tarsasagomat sem.Az O szemukben lehet lenezo vagyok es ezt vallalom is.Nem szeretem az olyan embereket,akik lustak ahhoz,hogy tegyenek a dolgokert,de az igenyek altalaban megvannak,amihez persze a legegyszerubb ut masok kihasznalasa.Nem a keseruseg beszel belolem,ezek tenyek.Akik vittek valamire,pozitiv adottsagokkal rendelkeznek,joszivuek,azokra raszallnak.Ezt egyszeruen kezelni kell tudni.Nekem az ember jelleme az elsodleges szempont.Ha elegedett azzal,aki es tisztesseges felolem egy postas is lehet.De az a tapasztalatom akik megdolgoznak a sikerert,tesznek erte,ott joval kevesebb a fentebb emlitett fajta.

Az egyetemre idosebb fejjel kerultem,igy nem az alakitotta a mostani gondolkodasomat, de teny,hogy azt gondolom hogyha En veszem a faradtsagot tenni a dolgokert nem vagyok hajlando olyanokhoz lealacsonyodni,akik nyereszkedni probalnak belolem vagy villogni velem.Mikozben lehet ha holnap baj er,akkor Ok lennenek az elsok,akik elobb belem rugnanak,aztan sz..ban hagynanak.

29/N