Miért nem számíthat egy nő a pasikra, amikor igazán szüksége lenne rájuk?

Nemrég történt meg velem az eset, részben szeretném kiönteni a lelkem, és részben válaszokat szeretnék kapni, de lehet, ez lehetetlen.

Karácsonyi bevásárláskor történt, egy nagyobb bevásárló központ parkolójában. Végeztem a bevásárlással, bepakolok az autómba. Beszállok, indulni szeretnék. Elfordítom a kocsit, nem indul. Gondoltam, biztosan csak a hideg miatt. Megpróbálom még néhányszor, de nem indul be. Közben persze járókelők haladnak el körülöttem. Nem tudtam, mitévő legyek, sietnem is kellett volna, illetve nem igazán értek hozzá.

Gondoltam biztosan csak idő kérdése, ezért tovább próbálkoztam beindítani, de azért eléggé aggódtam. Közben látom az előttem elhaladó járókelőket. Legtöbben sietnek a dolgukra. Néhányan, túlnyomó részben pasik, rám néznek, elmosolyodnak. Köszi, nagyon jól esik, gondoltam magamban. Volt egy harmincas úriember, nem nevezhetem másként, aki legalább háromszor elment előttem, mindig felém nézett, majd kicsit odébb megállt és figyelt. Köszi, tényleg, annyira kedves... Gondoltam, kiszállok és felnyitom a motorház tetőt, esetleg nem "egyértelmű", hogy igen, nőből vagyok, és segítségre lenne szükségem. Tébláboltam ott vagy öt percig, senki sem ajánlotta fel a segítséget, ha én próbáltam megkérni férfit (gondolom, többet értenek hozzá, mint a nők), csak tovább mentek. A távolról figyelő úriemberhez is oda mentem, megkérdeztem, esetleg tudna-e segíteni. Azt mondta, ne haragudjak, de nagyon sietnie kell. Pedig már percek óta ott álldogált...

Ennyire lenézőek lennének a pasik, ha egy nő nem ért a kocsijához? És segítséget kér?!?

Közben tovább próbálkoztam, sikertelenül. Meglepetésemre, egy hölgy (!) jött oda, megkérdezte, hogy esetleg tudna-e segíteni. Persze ő sem tudott segíteni, viszont meg kell mondjam, igen, jól esett, hogy volt valaki, aki vette a fáradtságot és oda jött segíteni. Még akkor is, ha nem tudott, de a szándék megvolt! A pasiknak ez miért olyan nehéz?

Picit hosszabbra sikerült, bocsánat érte, és köszönöm, aki elolvassa!