Mihez kezdjek az életemmel? Pszichológiai esettanulmány. (Hosszú).
Tegyünk tisztába valamit: úgy látod, hogy magyarul írok - de nem. Egy teljesen más nyelvet beszélünk, és semmi módja nincsen annak, hogy megértsük egymást - úgy, ahogy szeretnénk.
Nem várok választ a kérdésemre, mert nincsenek válaszok. Sőt, ha számításba vesszük, hogy teljes mértékben képtelen vagyok az önkifejezésre, akkor kérdések sincsenek. :)
Most, hogy elég értelmetlen hülyeséget összehordtam, itt van még:
Felkeltem 6-kor, mert vizsgám lett volna ma, de nem mentem be. Képtelen voltam rá. Egészen mostnáig az ágyamban feküdtem, mert valójában semmi okom sincsen felkelni. Semmi értelme sincsen - mint ahogy semmi másnak sem. Nem akarom elvégezni az egyetemet, és nem akarok dolgozni sem, és nem akarok itthon maradni sem. Nem akarok élni, és nem akarok meghalni sem - ha az öngyilkosság megoldás lenne, már rég megtettem volna. Nem az. Mégis, mi értelme lenne megszerezni "valami nyomorult kis bölcsész diplomát"? Pénzt egyébként sem keresnék vele, ha lenne, és ha nem végzem el, legalább nem kell részt vennem a rendszerben, amit úgy gyűlölök.
Pontosabban, a gyűlölet nem jó szó - persze egyetlen szó sem jó -, hiszen nem tudom, hogy tudok-e egyáltalán gyűlölni még. Alexithymia. Sokkal inkább: egyszerűen rosszul vagyok a modern világtól. Nem, ez nem azt jelenti, hogy mint azok a langymeleg úgynevezett "tradicionalisták", szeretnék visszamenni az időben néhány évtizedet, "mikor még minden jó volt". Nem.
Akarom látni, ahogy elpusztul. A modern világ.
"Everything of to-day — it falleth, it decayeth; who would preserve it?! But I — I wish also to push it!
Know ye the delight which rolleth stones into precipitous depths? — Those men of to-day, see just how they roll into my depths!
A prelude am I to better players, O my brethren! An example! DO according to mine example!
And him whom ye do not teach to fly, teach I pray you — TO FALL FASTER!"
Nem csak néhány évtized, ha évszázadokkal és évezredekkel szeretnék a múltban élni. Nem vágyom sem a degenerált 20-as, 30-as évekre, sem az 1800-as évekre, sem a gusztustalan és ronda keresztény középkorra. Ha választhatnék, még jóval a gusztustalan keresztény fertő elterjedése előtt, még jóval a rómaiak pusztítása előtt, messze, messze északon, annyira északon, ahová innen Magyarországról nem igazán költöznek emberek, mert "ott olyan furcsa, és hideg, és távolságtartó emberek laknak, és ott egyedül éreznéd magad". - Beteges szükség a társaságra, mert irtóznak a magánytól, mert tudják, mit látnának odabent, ha a magány rákényszerítené őket, hogy ne csak kifelé nézzenek...
Egyedül vagyok. Igazából, egész életemben egyedül voltam. Ez valójában nem túlzottan különös aspergeresek körében. Persze, ki tudná, hogy aspergeres vagyok? Egy úgynevezett "autista"? Hiszen nem folyik a nyálam, és a definícióik szerint értelmi fogyatékkal sem rendelkezem. Ki látná meg ezt egy magas, kopasz-bőrkabátos-szakállas emberen? Sajnos ez úgy összetöri a sztereotípiát. Vicces polgárt pukkasztani ezzel a kinézettel, az egyetemre menet jönnek szembe a "rendes, civilizált emberek", és bámulva csodálkoznak; bizonyára hasonló megvetéssel és megszeppentséggel, mint a rómaiak az úgynevezett "barbárokra". Kereshetünk benne igazi mélyfilozófiát is; ahogy ők a fejük tetején hordják a hajukat, úgy én az államon/arcomon. Az ellentét/különbség ég és föld. :)
Azt gondolod ez nem vicces? Ebben az esetben azt javaslom, hogy vess egy pillantást a TV csatornáidra, amit nézel, ezután pedig; hogy nem kellene kövekkel dobálóznia annak, aki üvegházban él. :)
Vagy a legjobb, ha ki is vágod a TV-t a kukába, ahová való.
Nem ez az oka annak, hogy egyedül vagyok. Egyszerűen képtelen vagyok beszélni emberekkel, és képtelen vagyok a szemükbe nézni. Nem azért, mert nem tudok beszélni - tudok -, hanem mert egyszerűen nincsen mit mondanom nekik. Túlságosan sivárok, túlságosan egyszerűek és érdektelenek. Képtelen vagyok a szemükbe nézni, szemkontaktust fenntartani, mert ha a szemébe nézek valakinek, azonnal elfognak azok az érzések, amiktől egy egészen pontos képet kapok arról, hogy milyen ember ő. Persze ezt elmondani nem tudom, mint ahogy igazán semmit sem, hiszen ahogy a legelső mondatomban emelítettem, nem is beszélünk ugyanazon a nyelven, még ha a "kódolás" alapján ugyanaz a nyelv is lenne... Amiről én beszélnék velük, az miatt ők kinevetnének vagy őrültnek tartanának, a kormány - vedd észre az egyesszámot - pedig világszerte - mármint, az úgynevezett "civilizált világban" - börtönbe zárna, mert nem vet túl jó fényt rá. Több ezren ülnek börtönben hasonlókért egyébként, ebben a percben is.
Hogyan is beszélhetnék azzal egy nyelvet, aki nem érti mit jelent hogy "HailaR WôðanaR!"? Olyan emberrel, aki nem tudja miről szól az Iliász? Olyannal, aki nem tudja kicsoda Hüpátia? Aki nem tudja, miért harcoltunk a világháborúkban? Aki nem ismeri a Yule-t? Olyannal, aki nem tudja kicsoda FraujaR? Aki nem tudja micsoda Hyperborea, és Thule?
Sorolhatnék még ezer kérdést, és elérkezne egy pont, mikor a nagyobb tömeg is úgy gondolná, hogy tudja miről beszélek. Mert azt gondolja, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük - pedig nem. Ahogy Tolsztoj mondta, "azt a legnehezebb meggyőzni valamiről, aki azt hiszi, hogy tudja az igazságot". Azt hiszi - vagy elhitették vele? :)
Őszintén nem látok egyetlen célját sem az életemnek. Talán örülnék, ha láthatnám, ahogy széthullik a modern világ - mint ahogy néhány éven belül fog -, de mi értelme lenne? Még az sem támasztaná fel Akhilleuszt, nem építené újjá a szent ligeteinket, nem hozná vissza Vercingetorix-et, sem Ívarr-t. De kétség kívül kielégítő lenne, és évezredek után, végre; felszabadító. Adna a népünknek - a maradéknak - egy úgy esélyt. Mármint, ha feltételezzük, hogy nem változik a bolygó valami rádioaktív temetővé.
Igazán nevetséges az is, hogy úgynevezett "magyar nacionalistaként" egyáltalán semmi érzelmi kapcsolatom sincsen sem "a magyarokkal", sem "Magyarországgal". Őszintén, nem is gondolkodok magyarul; legtöbbször angolul - amivel egyébként sokkal jobban és könnyebben kifejezem magam, mert a szavak jelentéseit az értelmemen keresztül tanultam, szemben a magyarral. Ha teljesen őszinte akarok lenni, nem igazán szeretem a magyar nyelvet, sem a magyar kultúrát, sem a történelmünket, sem a himnuszt, meg semmi egyebet sem. Tiszteletben tartom azokat, akik igen: mármint azokat, akik szeretik ezeket és emellett az értelmi szintjük meghaladja az átlag "egyenlítő-mentén-élő-lakosét" (csak, hogy poltikailag teljes mértékben korrekt maradjak; mert ha nem tenném...!).
Születésem óta nagyon erős kapcsolatot érzek a világ két szinte és látszólag teljesen ellentétes pontjával; Görögország, és Skandinávia. Nem csak a földdarabokat értem ez alatt. Az embereket, a kultúrát, a nyelvet, a történelmet, a vallásukat, a hagyományaikat, mindent. Természetesen megemlíthetném Germániát és Galliát is, de ők - mint a görögök - eredetileg mind északról származnak; pontosabban, az északiak származnak Galliából. Neander.
Ezt talán az magyarázza, hogy görög és német vérem is van. A családom görög része akkor menekült Magyarországra, mikor sikerült kiűzni a törököket. A német részem erdélyi sváb.
Az egyetlen értelem, amit találok ebben az egészben, az a könyveim olvasása, és minél több könyv vásárlása - persze, csak amíg van még ösztöndíjjam. A másik dolog egy földdarab vásárlása lenne, távol mindentől, ahol a családommal - ha lenne - egyedül élhetnék, távol mindentől, ami "modern". Pénz természetesen nem kellene, hiszen nem lehet megenni, fűteni nem jó, és ruhának sem. Sajnálom azt a rengeteg iskolában elvesztegetett évemet, hiszen helyette tudhatnám, hogyan kell fából házat építeni, hogyan kell megtermelni a saját élelmemet, hogyan kell állatokat tartani, és így tovább - ezer és ezer összehasonlíthatatlanul hasznosabb tudás, mint bármi, amit az iskolában tanítanak. És azokat az éveket már sosem kapja vissza senki - esetemben azt a lassan 15 évet, ami teljesen haszontalanul elfecsérelődött.
Hogy tudták elhitetni a szüleinkkel, hogy az élet értelme az, hogy minél kényelmesebben éljél? Mert ne hagyd magad megtéveszteni: azért kell iskolába járni, hogy jó munkád legyen, minél inkább támogasd a fennálló rendszert, és hogy minél nagyobb morzsát kapjál tőle. Hogy a banké minden és nem hagysz hátra a gyerekeidnek semmit, mert neked sincsen semmid? Nem számít, most itt van.
A "család" útjába leginkább szintén a modern világ áll, illetve a reakcióm erre a modern világra. Eszem ágában sincsen valami beteg, torz lelkű feministával lenni, és a legrosszabb, hogy a feminista másik véglete a keresztény szende szűz, aki a lelkében a kereszténység miatt ugyanannyira torz és sérült. Évekkel ezelőtt meglehetősen sok elvárással néztem a nőkre, mára egyetlen elvárásom van csak: legyen megszelídítetlen. Legyen vad. Ha azt mondják neki: "feminizmus!", ő mondja azt: "FREYJA!". De nincsenek már ilyen nők.
Pedig én igazán megküzdenék értük a sárkánnyal, mert ha meg is öl a sárkány: veszíteni valóm úgy sincsen, és legalább úgy halok meg, hogy csináltam valamit. Ha harcolhatnék egy sárkány ellen, csak és kizárólag győzhetnék.
De már nincsenek sárkányok, mert nincsenek nők, akik akár csak sárkányoknak kellenének.
Szeretnék gyerekeket - sokat, legalább négyet, de inkább még többet. Ha tudnék, örökbe is fogadnék apró, kék szemű és szőke hajú harcosokat. :)
Na de a másik oldala: én kinek kellenék? Vicces. Inkább: miért kellene nekem valaki? Miért csinálnék egy nyomorultból - magamból - több nyomorultat?
Fogalmam sincs, hogy a reményem, hogy találok egyszer egy nőt, aki érti, hogy miről beszélek - hogy ez egyszerűen csak egy fantázia, mert az ember képtelen működni remény nélkül, vagy a valóság, és képes leszek valakivel egyszer teremteni valamit, ami valódi (as in / mint: "létezik").
Ha arrogánsnak gondolsz, az jó. Ne hagyd elmenni azt az érzést, mert az jelzi, hogy indoktrinált vagy. Végre a minap sikerült találnom valakit, akinek sikerült szavakba öntenie azt, amit gondolok erről:
Valamiért senki nem mer tudni semmit. Senki nem mer odaállni. Senki nem mer konfrontálódni. Senki nem mer megbántani senkit, és senki nem mer egyetlen olyan állítást sem tenni, amivel véletlen megbánthat másokat (itt jön a képbe a politikai korrektség szélesebb értelmezése). Ez annyira mutálódott, hogy sikerült elhitetni az emberekkel, hogy bárki, aki azt mondja, hogy TUD valamit, vagy HISZ valamiben, az egyértelműen lenézendő és megvetendő, de legalábbis hülyének kell nézni. Annyira mutálódott, hogy képtelenek vagyunk elmondani egészen egyszerű dolgokat, mert a nyelvünk összecsomózódik a hosszas körülírástól. Valamiért a "vélemény" is rossz dolog lett, ha pedig valaki megváltoztatja az álláspontját valamiről, amiben korábban szilárdan hitt: az pedig szégyen számára. A viták kétségbeesett veszekedések lettek, mert irtóznak az emberek a "győztes - vesztes" koncepciójától, mert elhitették velük, hogy mindenki győztes.
Ha arrogánsnak gondolsz, az jó. Csak gondold tovább.
Az életnek valójában semmi célja. De NEKED, mint egyénnek ettől függetlenül sok célod lehet, amiért érdemes leélni ezt a viszontagságokkal járó életet és hidd el, megéri a vágyaid miatt küzdeni. Az élet nem csupán fekete és fehér, ahogy az emberek sem ennyire ostobák és silányak, mint amilyennek titulálod őket. Tudod, a felsőbbrendűség érzeted szörnyen taszítóan hat. Ki akar olyasvalakivel beszélgetni, aki mindenhez negatívan áll hozzá és lenézi az emberi fajt? Aki filozófiai téziseket hangoztat, de mindezt eredménytelenül, ugyanis kevesen értik meg a mondanivalód lényegét. Próbálj meg barátságosan nyitni az emberek felé! Nem hiszem el, hogy valami egzotikus nyelven beszélsz (azaz intelligenciád nem teszi lehetővé, hogy szót érts másokkal)
Ne azon merengj, hogy a társadalom hogyan és mikor kezdett lehanyatlani, hanem azon hogy mit akarsz kezdeni magaddal. Játszhatod életed során a meg nem értett intelligens zsenit, csakhogy nem vezet sehova sem! Keress egy jó pszichológust! Ő majd segít. Azonban, ha nem akarsz változtatni, akkor mindez felesleges időpazarlás. Ez esetben a saját saradban dagonyázhatsz tovább... viszont ez eléggé sivár, nem? Tényleg ezt akarod? Önsajnálatban hemperegni és másokat hibáztatni? Szánalmas vagy. Elszomorító, hogy szinte minden hozzám hasonló gondolkodásmódú ember vagy képtelen az érzelemkifejezésre vagy depressziós vagy pedig túlbonyolít mindent és csak filozofál. Én az utóbbit tettem sokáig... aztán rájöttem, az életet élni kell nem pedig túlkomplikálni. Számomra a gondolatataim azok, amik képesek engem tönkretenni. Éppen ezért igyekszem harcolni ellenük. Szemléletmódot kell változtatni és megpróbálni élményeket szerezni! Azok tesznek minket gazdaggá!
A kommented alapján messze nem hasonlítunk, és nem is hasonlíthattunk sosem. Illetve azt sem tudom, hogy kik azok az "olyan emberek, mint te".
Te is, mint sokan, félreértetek. Eszem ágában sincsen harcolni a modern világ ellen, vagy egyáltalán csak aktívan bármilyen interakcióba lépni vele. Bármilyenbe. Nem. Általánosságban nincs szó hatalmas mély gyűlöletről. Egyszerűen csak nem szeretem, mint ahogy te sem szeretsz víz alatt lenni, miután elfogy a levegőd.
Miért? Mert nem tartozol a víz alá, és nem tudsz ott életben maradni, sem beilleszkedni. Nem gyűlölöm a vizet, amiért nem tudok víz alatt élni, hanem egyszerűen belátom, hogy nem nekem való, mert fuldoklok és életképtelen vagyok a víz alatt - így megpróbálom elhagyni azt, és megvárni, amíg felszárítja a Nap.
"Eszem ágában sincsen harcolni a modern világ ellen, vagy egyáltalán csak aktívan bármilyen interakcióba lépni vele. Bármilyenbe. Nem. "
Akkor miért írtad ki ezt a kérdést?
#26
"Menjetek LARPozni az erdőbe"
Köszönöm, ezen hangosan felröhögtem. :D Ismerem Varg Vikernes munkáját és szeretem is, de nem értem, hogy ez hogyan lehet bármiféle érv, vagy egyáltalán, mit akarsz ezzel mondani.
Varg Vikernes nem megváltoztatott, hanem magyarázatot adott - ha esetleg a fanboy kártyára szeretnél játszani.
Egyébiránt, mehetünk LARPozni az erdőbe, itt a polcon a MYFAROG is, közel az erdő, szóval készen állok. :D
#25
Nem igazán olvasok szórakoztató irodalmat vagy klasszikusokat. Olyannyira nem, hogy azt sem olvasom, amit kellene. Leginkább csak azt, ami érdekel, és semmi mást (hasonlóan nem vagyok képes tanulni sem; ami érdekel, azt nem kell tanuljam, ami pedig nem érdekel, azt hiába tanulom, úgysem fogom tudni).
#24
A probléma, hogy az önkifejezésem (nagy része) illegális, kivéve ha itthon csinálom, viszont itt sem egyedül lakok. Egyébként egyetértek ezzel a tanáccsal és is erre jutottam, és meg is fogadom. A szobrászat és a festészet megy, de évek óta nem foglalkoztam velük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!