Tisztesseges emberek? Tudnatok torteneteket mondani, ami veletek tortent meg?

A párommal Magyarországon is történt ilyen :) Elhagyta a telefonját (nem nagyon drágát), megtalálták, felhívták az édesanyját, mert őt nem tudták s visszajuttatták a telefont.

Ő is vitt már el iratot másnak, kellett kis utánajárás, de miért ne segítsen?

Velem is történt pár dolog.

Jó magam is Angliában élek lassan 10 éve.

Tavaly pont így karácsony előtt elmentünk Oxfordba vásárolgatni.(közel lakunk Oxfordhoz) Beültünk egy kávézóba, majd tovább mentünk vásárolgatni. De alig mentünk pár métert amikor észrevettem, hogy a telefonom, és pénztárcám a kávézóban maradt az asztalon. Még 3 perc sem telt el, hogy kijöttünk onnan, így gyorsan visszarohantunk, de már sehol nem volt a cuccaim. Reméltem, hogy akárki vitte el, még ha a telefont meg is tartja, vagy elteszi a készpénzt, a többi iratot mint jogsi, személyi igazolvány, bankkártyák, munkahelyi belépőkártyámat elpostázza. Na azóta is várom.

Vagy ami több mint 25 éve történt amikor még Magyarországon éltem dolgoztam. Könyvkötőként nyomdában dolgoztam. Volt idő amikor a fizetésünket készpénzben, munkaidő alatt adták oda a fizetési szalaggal együtt. Az ember a munkával nem állhat meg, így zsebreteszi, hogy majd szünetben elteszi a táskájába. Én is így tettem. Nem vettem észre, hogy a fizetésem borítékostul kiesett a zsebemből. Műszak végén jött oda egy kolléga, hogy megkérdezze, nem hiányzik-e valami. Akkor vettem észre, hogy nincs meg a pénzem. Nevetett majd visszaadta.

Pedig azt is megtehette volna, hogy kidobja az ablakon, és később kiszedi a bokrok közül.

Velem nem igazán történnek ilyenek, de én visszaadom a talált dolgokat.

Telefont találtunk már, bevásárlóközpontban lett otthagyva az egyik polcon. Felhívtuk a Maci vagy hasonló becenéven benne szereplő személyt és pár óra múlva a tulajnál volt.

Tavaly nyáron romantikus séta közben igazolványtokot találtunk egy parkban. A tulajt rögtön megkerestük online, sajnos nem lehetett elérni facebookon, le volt tiltva az üzenetküldés. Vagy egy órát töltöttünk azzal, hogy odamentünk mindenkihez aki kicsit hasonlított rá messziről. Már pont feladtuk, úgy voltunk vele, hogy leadjuk másnap a sulijában amikor észrevettünk egy eléggé ideges földet pásztázó embert, ő volt az, nagyon örült a cuccainak.

Én még nem hagytam el semmit, de adtam már vissza pénztárcát , amiben sok pénz volt és iratok, aranynyakláncot is adtam már vissza, de a boltban is szokásom szólni ha kevesebbet számol a pénztáros.

Nem csak Angliában élnek becsületes emberek.

Én magam is adtam már vissza dolgokat.

Legutóbb valaki a tárcáját hagyta el, utánakérdezgettem telefonon, facebookon és visszajuttattam neki.

De volt hogy elment előttem valaki, a zsebéből pedig kihullott vagy 10 ezer forint, úgy ahogy van felkaptam és utána vittem, pedig simán zsebre is tehettem volna senki nem tudta volna meg.

Velünk tavaly történt az alábbi eset.

Thaiföldön nyaraltunk. Vonattal mentünk egy kisvárosba. A vonaton voltak árusok, akiktől vettünk üdítőt. Amikor megérkeztünk a városba, leszálltunk a vonatról, és szinte az állomáson akartunk venni dinnyelevet. Akkor vettük észre, hogy a férjemnek a pénztárcája a vonaton maradt. Benne volt az összes thai pénz ami olyan 8000-10000 bath volt. Benne voltak a bankkártyák, a jogosítványa, biztosítási kártyánk stb. Visszamentünk a vasútállomásra ahol a thai vasutasoknak angolul próbáltuk elmondani, hogy a vonaton maradt a pénztárca. Nem nagyon tudtak angolul, mi nem tudtunk thai nyelven de kézzel-lábbal mutogatva megértették mit is akarunk mondani. A vasutas telefonált a következő állomásra. Vártunk egy kis ideig. Majd elénk tolta a mobilját, hogy felismerjük a képet? A fényképen amit a kollégája fotózott le, a férjem jogsija (rajta az ő képével) a kiterített összes thai pénz, és maga a pénztárca volt lefényképezve.

1 óra múlva jött vissza a vonat. A kalauz találta meg, és ő adta vissza hiánytalanul. Mi ennek örömére akartunk adni hálapénzt (nem keresnek jól a helyiek) de semmit nem akartak elfogadni. Végül nagy nehezen de elfogadták a fejenként 300 bath jutalmat ( kalauzzal együtt 3 vasutas segített vagyis 900 bath) .és mind a három férfinak megvettük a legfinomabb ebédet ami a állomással szemben lévő étteremben árultak. (ezt segítséggel, mert megtudtuk, hogy odajárnak enni )

Nagyon szerencsések voltunk, mert ha nem találták volna meg, akkor az utcán éjszakáztunk volna..Még szállásra sem futotta volna, mert a pénz és a kártya is elveszett volna..