Érdemes ezért psziciáterhez vagy ilyesmihez fordulni? Nem pszichológushoz, az nem segített.

Anyukàmnak is voltak ilyen problèmài mert a szülei nem szerették annyira mint a testvérét. Ez rám is kihat a nagyszüleim részéről.

És anyukàm sem tudja kimutatni a szeretetét felém sem.

Félek az emberektől, a véleményüktől.

Úgy èrzem én sosem leszek jó senkinek.

Bàrkiről bármilyen rosszat el tudok kèpzelni mert még a sajàt csalàdomban sem bízok annyira, hogy tudjam ők nem szúrnak hàtba.

Ha valaki közeledik felém akkor nem veszem komolyan, nem tudom fenntartani az emberek érdeklődèsét felém.

Én úgy érzem megpróbàlok másoknak jót tenni, örömet okozni.

De mindig csalódnom kell mert nem kapom vissza annyira amennyire "vàrtam" vagy örültem volna.

Ès kihasznàlni meg hülyènek nézni nem akarom hagyni magam.

Mindig próbàlkozom de ilyen lelki àllapotban nem jut el az agyam egy értelmes tèmàig vagy valami.

Valamiről témàt indítok, pàr mondatot tudok beszèlgetni és vège. :/