Jogosan sértődött meg vagy én vagyok a hülye?

A nyáron elvállaltam egy gyerekfelügyeletes munkát az egyik távoli ismerősömnèl, mert a munkája miatt nem tudta volna kire bízni a fiát.

6 èves, gondoltam semmi baj nem lehet, igaz kevesett láttam, de akkor jó fejnek tűnt.

Minden nap (szoros volt a határidő) menni kellett valahova a gyerekkel, hol múzeumba, hol játszótérre. Utána főznöm kellett, bevásárolnom stb.

Már az első 2 hét után kikèszültek az idegeim (7 napból 6-ot kellett a gyerekkel lennem, sokszor reggeltől estig), de gondoltam ha elvállaltam megcsinálom, nem szeretek s.gget csinálni a számból.

A gyerek követelőzött folyamatosan, jobban káromkodott mint èn (tőlem nem hallott ilyet), ha valami nem úgy volt ahogy ő akarta akkor agresszív lett, ütögetett. Az utolsó nap telt be a pohár amikor majdnem kidobta a szemem egy kis gumilabdával ès akkor kért meg az anyja, hogy húzzak rá mèg egy hetet, illetve hogy vegyem le róla a terhet a suli időszakban, menjek minden nap.

Akkor mondtam, hogy soha többet, nekem ennyi elég volt. Az egy dolog, hogy nem voltam túlfizetve, de lassan kezdtem magam úgy érezni mint egy elcseszett párkapcsolatban ahol nekem is rèszt kellene vennem a gyerek nevelèsében ès mindennapjaiban.

Mindezt úgy, hogy kb. 1 ève ismertem őket.

Amikor nemet mondtam, akkor anyuka kiakadt és elküldött a francba, hogy èn mennyire megbízhatatlan vagyok, holott amit vállaltam azt teljesítettem is.

Apuka règ meghalt, így ketten vannak, de szerintm neki nem gyerekfelügyelet kellene, hanem egy új férj. A gyereknek meg mèg inkább kellene valaki aki megneveli ha már anyuka nem képes rá, ez meg végkèpp nem az én dolgom.

Nem vagyok egy labilis idegállapotú nő, de sokszor sírni tudtam volna az autóban hazafelé úgy kicsinált idegileg.

Hiába mondtam anyukának, hogy nincs teljesen rendben minden a gyerek viselkedésêvel, nem fogta fel.

Nekem meg tök mindegy milyen a gyereke, csak akkor ne várja el, hogy minden napomat ott töltsem minimálbérért.