Szétesett az életem. Fogalmam sincs, hogyan tovább?

Párommal két éve vagyunk együtt, az összeköltözést terveztük.

Tudni kell, hogy nagyon nehéz élete volt mindkettőnknek, ő vidékről, apró faluból származik, szegény családból; nekem rossz a kapcsolatom a szüleimmel, "kitagadtak", nem támogatnak semmivel. Őt se, nem is tudják.

Végre úgy tűnt, sínre kerül az életünk. A munkahelyem felajánlott egy cégtulajdon lakást, hogy dolgozói támogatás jelleggel odaköltözhetek, csak fel kell újítani. Meg persze vállalni, hogy továbbra is itt dolgozom, de szerettem a munkát, a céget, mindent, ez nem volt gond.

A felújításhoz hitelt vettünk fel, meg is kaptuk. Megoldottuk volna ismerősi segítséggel a felújítást olcsón, hogy maradjon pénzünk a berendezésre.

Szóval tényleg úgy tűnt, hogy végre előrelépés van az életünkben.

Aztán beütött a ménkű: a vezetőnket lecserélték, az új főnök mondvacsinált okokkal osztogatja a fegyelmiket, bármikor kirúghatnak.

Napok alatt esett szét a tervezett jövő. Fel kell mondanom (mert ha kirúgnak, sosem kapok újra munkát a szakmámban...), a lakást vissza kell adnom, a hitel a nyakamon maradt a semmiért.

Párom próbál támogatni lelkileg, de semmit nem ér az egész. Albérletet nem tudunk fizetni, ahhoz kevés a kettőnk jövedelme, saját lakásunk sosem lesz, mert félretenni sem tudunk. 27 múltam (ő 30 feletti), és soha még csak hasonló lehetőséget sem kaptam. Nem is várom, hogy lenne hasonló...

Nem látok kiutat ebből az egészből. Azt gondoltam, végre lesz saját életünk, de most kénytelen voltam rájönni, hogy csak felnőttesdit játszottam. :(

Házasságot, gyermeket terveztünk. De nincs hova. És egyikünk sem lesz már fiatalabb...

Nem is tudom, igazán mi a kérdésem. Talán csak jó lenne tapasztalatokat olvasni, hogy más hogy áll talpra olyankor, ha az élet eltapossa?