A mostani tinik miert "vagdossak" magukat?

Csak a szellemi nyomorékok, agyhalottak csinálnak ilyet magukkal.

"Jajj, a Józsi más lány pináját szagolgatta, én nem is létezek számára, hol is van a kés? Brühü"

" Jajj, mindenki utál, senki sem szeret brühühü"

Ilyen szarságok miatt vagdossák magukat a 15-18-20 évesek, megáll az eszem. Sosem értettem, hogyha már "akkora" bánatod van, még mi a jó büdös francért teszel rá fizikai fájdalmat is? Ezzel csak azt érik el, hogy az esetleges rosszakarói két legyet ütnek egy csapásra..

"mi a jó büdös francért teszel rá fizikai fájdalmat is?"

Nem fáj. Qrva jó érzés.

Manapság sok fiatal tényleg csak azért vagdossa magát, mert menő. Rokoni kapcsolat által ismerek pár fiatal lányt, akik csinálták. 2 annyit mondott, hogy azért csinálja mert a barátnői is. 1 azért, mert világfájdalma volt.

Van, akinél tényleg pszichés betegség áll a háttérben, de sok emberkénél a "jó dolgában nem tudja, hogy mit csináljon" helyzet érvényesül.

Van az az érzés, amikor nagyon beverem a lábujjamat, és eszméletlenül fáj. Pár másodperc múlva jön az endorfin, elborítja az agyam, és eszméletlenül jó érzés lesz.

Két okból vagdostam magam. Az egyik a depresszió volt. Aminek SEMMI oka nem volt. Mindenem megvolt, szerettek, senki nem bántott. Nem én kontrolláltam, néha egyszerűen olyan volt, mintha nem is tudom, egy más ember lettem volna, aki nem tud nevetni, örülni, nem lát értelmet semmiben. Nem "jó dolgomban" gondoltam egyet. Ez olyan bénító, kilátástalan érzés, hogy aki érezte, az soha nem feltételezne ilyet.

A másik pedig a szorongás volt. Állandó gyomorgörcs. Úgyszintén a SEMMI miatt. Nyugodt életem volt, semmi okom nem volt izgulni, de mindig úgy összeszorult a gyomrom - most, ebben a pillanatban is - mintha holnap érettségiznék.

Ezek az érzések olyanok voltak, mintha egy nehéz, sötét felhő ülne a nyakamon. És amikor megvágtam magam, olyan érzés volt, mint mikor vihar után kitisztul az ég, a madarak csiripelnek, és újra van értelme az életnek.

Ez most vicces lesz, de alapból a nevetés volt a hobbim. Imádtam a vicceket, komédiákat, mindent, amin nevetni lehet. És pont azért vágtam magam, hogy újra nevethessek. Olyan nyugalom töltött el, mintha onnantól semmi rossz nem történhetne velem.