Iszonyatosan pánikolok, levert vagyok, és félek, hogy rossz döntést hoztam. Más is volt már így?

Nemrég vettem egy házat. Teljesen addig, míg el nem jött a költözés napja úgy gondoltam minden rendben lesz. Jó helyen van a ház, árához képest nagy, és messze a legjobb volt abban az árkategóriában, ahol kerestem. Ár-érték arányban.

Viszont most, hogy itt lakok teljesen magam alatt vagyok. Málik a vakolat, nincs egy bútor sem a helyén. Bár hazudok, mert a hűtő-fagyasztó és a mosogató-mosógép a helyén van, apósom be is kötötte őket. De nem tudom használni, mert nincs hosszabbító, az is ismét egy kisebb vagyon lesz. Nincs még kitakarítva sem, mert úgyis festünk, úgyis kosz lesz, egyedül a fürdőt hipóztam ki tegnap, meg a konyha mosdókagylóját. Van bent egy ótvar konyhaszekrény, meg még pár cucca a tulajnak, amiért elvileg napokon belül jönnek.

Tegnap költöztem be, és tudom, hogy nem vészes az egész, mármint hogy tudtam, hogy fel kell újítani. Bár arra nem számoltam, hogy a villanyvezetékeket is cserélni kell. Tehettem volna, ez tény.

Valójában azért írtam ide, mert tudom, hogy valahogy ki fogom hozni a dolgokból a jót, és lesz egy tuti ház belőle, de én most annyira elszomorodtam. Most ment el nemrég apósom, megint sírhatnékom van.

Más is volt már így? Párom bíztat, hogy megcsináljuk, és tényleg a sajátuknak érezhetjük majd, mert nem csak beletettük a seggünk a jóba. Igaza van, de nem látom a végét.

Volt már valaki ilyen helyzetben?