Mit tegyek, ha a barátom iszonyatosan rossz véleménnyel van a szüleimről?

En is voltam ebben a helyzetben.

Akkori parom edesanyja alkesz, aki kepes volt altalanos iskolas gyermeketöl is ellopni a kajapenzt es reszegre inni magat, mire az hazaert. Apja meg egy kiszamithatatlan idiota, aki hitelböl eljatszotta azt a penzt, amit kedvesem melo diakos evei ota nagy nehezen, nelkülözve összegyüjtött. Baratnöm meg egy igazi angyal volt, aki mindazok ellenere, valahol majdnem tudatosan, hagyta magat kihasznalni. "Tudom, hogy milyenek, de akkor is a szüleim." Mindig ezt mondogatta es szamtalanszor, mindig teljesen feleslegesen probalt nekik segiteni. Ez nagy fajdalmat okozott neki es lelkileg nagyon terhelte az is, hogy egyreszt helyettük szegyelte magat elöttem, masreszt tudta, hogy milyen velemenyen vagyok roluk. Nem tudom, hogy esetedben mi a helyzet, de ha parodnak van oka, hogy rossznak nezze öket, valoszinüleg szeretetböl mondja neked.

En ugy ereztem, ha barmit is köszönhet szüleinek, annak mar regen a többszöröset visszaadta. Mind anyagilag, mind törödessel. En meg nem akartam, hogy ez tovabb terhelje. Föleg, amikor mar közös terveinknek is utjat alltak, mert pl. nyaralas elött lehuztak kedvesemet megint, ö meg nem volt hajlando, hogy egyedül fizessem, ö meg odaadta a reszet szüleinek. Erre mondtam neki, hogy ebben semmi szülöi, amit tesznek. Tudom, hogy faj es szereted öket, de ök olyanok, mint egy elüszkösödött vegtag. Az ember meg rothado karjat sem szeretne elvesziteni, de van, amikor az amputacio az egyetlen esely a tulelesre!