Szerintetek mennyire élek normális életet, illetve a családom?

Azt hiszem hosszú leszek, de sokszor megkaptam már itt a gyk-n hogy milyen élhetetlen vagyok, amíg a szüleimmel élek, meg hogy miért lakáskasszára gyűjtök, meg mennyire béna vagyok a munkában mikor az ilyen dolgok, csak mellékesként jöttek fel és ezek engem nagyon felizgattak. Lévén egyébként depressziós érzékeny ember.

Szóval a történet:

2010-ben végeztem egy természettudományi egyetemen, a válság környéke volt még akkor, és én pánikoltam a munkakeresésnél. Az iskola alatt nem dolgoztam, de volt ösztöndíjam és külön éltem a szüleimtől. Egy sérülésből fakadóan a suli mellett folyamatos kézkificamodási problémáim voltak. + volt egy ilyen jellegű műtétem. Először nem sikerült munkát találnom, ezért beiratkoztam egy okj-s tanfolyamra, aminek már utánanéztem, hogy jövő szakmái, ami nagyon ígéretesnek tűnt. Ezt estin végeztem, mellette már dolgoztam apukámnál részmunkaidőben, bár azt otthon, így egy messze lévő település és szüleim háza között ingáztam. A hét egyik felét itt, másikat másikat ott töltöttem. Ekkor a sorozatos ficamok miatt megint volt egy műtétem. Utána 2010 és 2016 között továbbra sem találtam munkát, pedig mindenhol mindent kerestem, egy ideig, bár voltak időszakok amikor feladtam már az álláskeresést. De szerintem 6 évig folyamatosan nem is lehet mindig munkát keresni. De azért apukámnál folyamatosan volt részmunkaidős áálásom, + alkalmilag túrát vezettem, erdei iskoláztam, később alkalmanként újságot hordtam ki. Közben persze folyamatosan önkénteskedtem, egy hetes önkénteskedés, otthon egy szervezetnél folyamatos, + sajáttal próbálkozások folyamatos. Ez volt pl akkor , mikor nem kerestem állást, mert tudtam, hogyahol önkénteskedek lesz majd munkalehetőség, és úgy gondoltam azért mert régóta ott vagyok majd felvesznek, meg ilyenek.Perszeközben még próbálkoztam megújuló energiás értékesítéssel, karácsonyi vásáron kézműves termékem árulásával, meg 1-2 ilyen. Közbe jött 2015-ben egy súlyos depresszió. Meg kissé paranoid gondolatok, de azért elég gázos, ekkor 2 hetet megint kórházba töltöttem. Utána kontrolok, pszichológus, pszichiáterek, családterápia, mert a családban is voltak problémák. Így 2016-ig 29 éves koromig otthon éltem a szüleimmel. Magam nem tudtam volna eltartani.Nem segítettem sokat otthon, de a kertben mindig sokat dolgoztam, valamint mikor anyukám kórházban volt, akkor sokat segítettem neki.(Persze ezért csak a szidást kaptam, hogy nem jól csinálom, részben ezért is segítettem keveset otthon meg mert anyám nem hagyta.Aztán a pszichológus segítségével kidolgoztunk egy rendszert. Én tettem vállalásokat, hogy havonta egyszer sütit sütök, kéthetente főzök valamit, hetente felporszívózok, hetente kisöprögetem az előszabát, és hetente berakok mosást. Ez már nekünk nagy eredmény volt. Anyukám részéről, hogy elfogadta. Ő egyébként háztartásbeli. Viszont folyamatosan félreraktam, még anyuéknál laktam majdnem az összes ledolgozott pénzemet. Plusz, ballagási, karácsonyi pénzek jó részét is. Ezt én nagyrészt lakásra gyűjtöttem. Összeraktam saját megtakarításból kétmiliót, hozzájön majd kb. egymilliós állami támogatás. A szerencse is közbeszólt, mert anyukám sok távolabbi rokonunkal egybevetve kb. 20-an örököltek egy amerikai rokontól pénzt. Anyukám nagyrészét szétosztja. Mivel a féltestvére nem kapott, az ő közel 1-2 milliós hitelét kifizeti belőle, ad az ő gyerekeinek is. Plusz nekünk a testvéremmel. Így kaptam két milliót. Ezzel összerakok már öt milliós pénzt, amivel olyan helyen ahol lakni szeretnék, bár még nem tudom biztosan hogy hol lassan saját házat tudok venni. 1,5 év múlva jár le a fundamentám, addigra szeretném tudni, hogy hol és kivel és venni egy kis házat. ( Most van egy netes kapcsolatom).

Ahogy most álok: Áprilisban kaptam meg egy idegenforgali munkát az erdei iskolás és túravezetői, valamint önkéntes tapasztalatomnak köszönhetően, amit szeretek, messzebb van otthonról és bár közmunka, de kaptam hozzá ingyen szálláslehetőséget, és így el tudtam költözni. Most a saját fizetésemből élek. Félre nem rakok, a fundamenta az eddigi megtakarításból megy. Éppen felélem a fizetésem. 67 ezer Ft-ot keresesk, ennek is nagyon örülök, mert ez is fejlődés az otthoni régi 40-50 ezreshez képest. Egy külterületi helyen lakok, ahol nincs tv, mosógép és még sokminden. Sok a nehézség én mégis szeretem. Nem a pénzt tartom a siker mérőfokának és most elégedett vagyok ezzel. Vannak további terveim, hogy hogy lesz tovább majd munka, mivel ez még csak 6 hónapig lesz meg. Továbbra is önkénteskedem. Ezt szeretném majd munkává kovácsolni idővel. Bár nem tudom sikerül e. Már megvan a saját civil szervezetem, csak átnevezés 1-2 simítás kell, hogy készlegyen. De az is lehet, hogy otthon lesz egy környezetvédelmes munka, de ez se biztos. Bár az otthon ért önkéntesmunkás, egyesületes meg hasonló kudarcok után nem nagyon szeretnék a saját szülővárosomba vissza menni.