Csak engem irritálnak a dohányzó emberek?

Lehet, hogy aki dohányzik, azt tényleg idegesíti, amit most leírok, de szerintem is szánalmas az egész. A legtöbben fiatal korukban kezdik el, és csak azért szívják azt a sz*rt, mert az osztálytársaik és, és mert olyan menő... Aztán szépen rászoknak, és nem képesek leszokni róla. Aztán amikor ott tartanak, hogy iskola után mennek melózni 100-150 ezer forintért, akkor állandóan panaszkodnak, hogy alig van pénzük valamire, de havi 20-30 ezer forintot képesek kidobni a cigire. Hány ilyet láttam már... És most komolyan, ez mi, ha nem a szánalmas kategória? És az ilyen ember igenis jellemileg gyenge az én szememben, mást erre nem tudok mondani. Mérgezi magát, és még pénzt is ad érte (nem is keveset). Erre lehet jönni, hogy szenvedélybetegség stb., és én könnyen beszélek, de engem ez sem érdekel. Igenis, könnyen beszélek. Én soha nem gyújtottam rá, soha nem volt ilyen sz*r a számban, és nem is lesz, és sokkal könnyebb ezt így eldönteni, és betartani, mint rászokni és utána megpróbálni eldobni. Én tök jól megvagyok nélküle, örülök, hogy ez a hülyeség elkerült. Komolyan, nem is értem, hogy tudnak emberek erre rászokni. Undorító is, hogy büdös lesz tőle az ember, sárgák lesznek a fogai, szétrohad a tüdeje, és drága is... És azt mondják, hogy jó idegesség ellen, de ez is becsapás, mert valójában aki rászokik, már pusztán a cigi hiányától is ideges lesz. Szóval ez tényleg az ostoba és jellemileg gyenge embereknek való pénzkidobás, hiába nem akarják ezt belátni azok, akik ilyenek...

És nem beszélve arról, ami gondot ez az egész egy család életében is jelent, mint pl. most az aktuális kérdésnél. A dohányzás ugyanis a családi életre, és a gyereknevelésre is káros, hiába nem akarják ezt belátni sokan. Lehet mondani, hogy ne a szüleid pénzével foglalkozz, hanem a sajátoddal, ez is egy nézőpont, de itt nem csak a pénzről van szó. Szülői szemszögből az már tényleg a legalja, ha azt a pénzt, amit a gyerek nevelésére, javára fordíthatnának, elszívják.

Magam részéről tehát egyetértek a kérdezővel, nálam is kizáró tényező párkapcsolat esetén, hogy a másik fél dohányozzon.

Én dohányosként szólok hozzá. Megértem, ha van, akit ez zavar. De a dohányzásra ha rászokik az ember, akkor kínálni fogja. Sajnos pont olyan ez, hogy nehéz helyzetben van egyfajta stresszoldó hatása, amire az embernek szüksége van. Ezt csak az érti, aki dohányzik.

Én szerintem is sok 1000 Ft egy dobozért, ezért is álltam át töltésre, így sokkal olcsóbban jön ki, és ugyanolyat szívhatok. De ettől függetlenül én azért a fontos dolgokra is költök pénzt. Bár tapasztalat, hogy a legtöbb dohányos nem gondolja át az anyagi vonzatait. És azzal az érvvel, hogy drága, a dohányosok többsége nem tud mit kezdeni, és nem is fog leszokni emiatt.

Ismerek olyanokat, akik letették a cigit, de egyetlen esetben volt az, hogy már nem tudta finanszírozni. De ez az addikció lényege, hogy nem racionalitáson alapul.

A dohányzási kultúrát tényleg fel lehetne róni. De én úgy vagyok vele, hogy nem fújom mások orrába a füstöt. Tehát nekem alap, hogy tömegben, vagy nagyon forgalmas helyen nem gyújtok rá. Inkább félremegyek olyan helyre, ahol nem zavarok senkit. Szerintem ez a fajta kultúra sokakból hiányzik.

Ami meg a jövendőbeli párodat illeti, te egy teljesen fantom dolog miatt aggódsz: hogy mi van ha dohányos lesz... Hát ez nagyon egyszerű: olyan párt válassz, aki nem dohányzik.

És eszembe jutott erről egy vicc.

Két ember beszélget. Az egyikőjük dohányzik, a màsik nem.

A nemdohányos mondja:

-Ha nem cigiznél, gondolj csak bele, akár lehetne már egy sportautód is.

-Mért? Te komolyan nem dohányzol?-teszi fel a kérdést a dohányos.

-Én?? Dehogy! Soha életembe még egy szálat sem.

-Akkor hol a sportkocsi?