Miért nem megy elszakadni a múlttól?

Oké tudom, hogy még ráérek ezen stresszelni 14 évesen de nem akarok felnőni! Annyira jó gyerekkorom volt, jó körülmények között nőttem fel, szerető családban, tényleg bárki megirigyelhetné az akkori életem. Gyönyörű kislány voltam most meg szépnek sem érzem magam...( mások szerint semmit nem változtam, csak annyi hogy most van rajtam kb. 3-4 kiló felesleg) :/ Azóta elköltöztünk abból a városból ahol "felnőttem", az ország túlsó részére és hiányzik a másik hely. És úgy mondd nem tudom hova rakni magam. És rátesz még egy lapáttal, hogy most ballagok ami szintén arra utal, hogy bye- bye gyerekkor :( Amikor anyának és apának mondom ezt akkor azt mondják, hogy "ne stresszeljek már, még ráérek" vagy "hidd el jó lesz az is, ha bulizni fogsz járni" vagy "soha semmi nem lesz ugyan az , fogadd el!". De ha nem megy elfogadni?Vagy ha nem akarok bulizni járni? Lehet hogy pont ezért van az hogy kislányos vagyok(ezen azt értem hogy külsőleg is, és úgy is viselkedek pl: meséket nézek, játszok az öcsémmel, rengeteg plüssöt és játékot gyűjtök). :/ Ez nem baj? :/