Nem tudok elszakadni a múlttól, mit tegyek?
Úgy érzem, a jelenben minden rossz, és a jövőben csak még rosszabb lesz. Teljesen kilátástalannak érzem az életem. Semmi boldogság, ami van, annak is vége lesz egyszer. Minden egyes nap csak egy elpocsékolt lehetőség.
Furán hangzik, de úgy érzem, hogy mindez meg se történik valójában. Ami a múltban volt, az a valóság, de már az is egyre csak ködösebb és egyre távolabbi. A jelenben pedig mintha jelen se lennék, csak képzelném. Úgy érzem megőrülök.
"Semmi boldogság, ami van, annak is vége lesz egyszer."
Mondja a kisgyerek: Utálok álmodni. Az álmok egy része nagyon rossz, a jóról meg mindig kiderül, hogy csak álom volt.
Ez felfogás kérdése.
Szerintem nem hiába mondják, hogy az idő megszépíti a múltat. Az akkori jelenben élve hasonlóan gondolkoznál, legfeljebb volnának korok, amikor jobb jövőben reménykednél, míg máskor (mint most is) a múltat tartanád Elveszett Aranykornak.
Viszont nem csak idő van, hanem tér is. Minden rossz a jelenben? Konkrétan hol? Én például épp egy forró kávét szürcsölgetek, nekem ez egy jó jelen. Ilyen jeleneket te is tudsz teremteni magadnak, arra törekedj, hogy elsősorban ne olyan dolgokra koncentrálj, amelyeket nem tudsz megváltoztatni. A jövő meg nem jelen, az megint csak olyan, hogy nincsen is. :) Lehet bele tervezni, de nem kell görcsölni azon, hogy tele van vakfoltokkal, mindent nem tudhatunk előre.
Jó, dumálni könnyű, pedig igazából csak arról van szó, hogy hová tereled a figyelmed fő fonalát. A média híreire vagy a kávéra (illetve ami jót éppen csinálsz).
A jövőben élni azért rossz, mert arra nincs közvetlen kilátásod. Jó dolog tervezni. De a célok többségét érdemes rövid távon beteljesíteni, úgy több a siker élmény. A siker élmény hiánya olyan, mint a folyamatos sikertelenség. Tönkre tesz. Legyenek nagy céljaid, de legyen sok kicsi is.
Ez segít jelenben élve a jövőben bízni.
A múltban azért veszélyes túl sokat kolbászolni, mert képlékeny és ingoványos. Persze jó dolog a nosztalgia. És a régi sérelmeket is jó kibeszélni, ha van, aki meghallgat. A múlton változtatni nem lehet. El kell fogadni. Nem vagy egyedül, mert ezek másnak is gondot jelentenek. Van, aki bele is hal, vagy pszichoszomatikus beteg lesz. Ha a rossz dolgok kötik le a figyelmed, nem tudod kiadni magadból, nem tudsz a jelenre koncentrálni, elveszi az energiádat. Nem lesz erőd máshoz. Sok energia felszabadul, ha beszélsz róla és megfogalmazod az érzéseidet. Érzéseid most is vannak, lehet, nem figyelsz rájuk.
Ha mosod a kezed, vagy iszol egy korty vizet, engedd, hogy a jelenben legyél, érezd, ahogy vizes lesz a kezed, ahogy a szappan habzik, ahogy egyik kezed a másikat megérinti / érezd, ahogy a pohár a szádhoz ér, ahogy a nyelveden végig megy a torkodig az ivás közben a folyadék, ahogy lecsorog a gigádon. Ha kicsit tudsz ilyenekre fókuszálni a jelenben, segíthet abban, hogy más, jelenbeli pillanatokat is megélj. Ha ezeket még tudod élni, könnyebben találsz az érzelmekhez vissza, nem lesz semmilyen a világ.
Egy picit erről szól a tudatos jelenlét.
A depresszió ellentéte nem a boldogság, hanem az életkedv. Akkor lesz életkedved, ha vannak dolgok, amiket csinálni akarsz. Nem két év múlva, hanem még ma. Kezdheted azzal, hogy egy szokásodon változtatsz, vagy kitűzöl minden napi célokat: napló írás, edzés (mozgás), séta, jó tett, beszélgetés régi ismerőssel, házi munka, meditáció, tanulás, önfejlesztő hobbi, a lényeg, hogy aktív cselekvés legyen, ne passzív. Aztán lehet egyre nagyobbakra gondolni, mint hétvégi program, találkozó szervezés...
Ha tudsz angolul küldök egy videót.
Van, amit akarsz csinálni? Sorolj fel 12 dolgot, amit szívesen csinálnál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!