Miért élnek az emberek monoton, unalmas életet?

Azért, mert amióta megszülettünk egy sablonos, klisé van belénk táplálva, mindenhonnan ezt látjuk, esélyünk sincs, hogy ne mossák ki az agyunkat, ezért az emberek nagy része, azt hiszi, hogy ez a normális élet. Egyes embereknek könnyebb szemet hunyni minden felett, és birkaként megvezetve tengődni a mindennapokban, mert kényelmesebb nekik, még ha fel is merül bennük egy-egy kérdés a monoton életükkel/boldogságukkal kapcsolatban. És a maradék sajnos annyira agymosott, hogy el sem jut odáig, hogy valami nincs rendben, nem is értik miről van szó. Ha például egy elmegyógyintézetben nőttél volna fel, megfordult volna akár egyszer is a fejedben, hogy nem normális a környezeted? Nem, mert abban nőttél volna fel, ahhoz szoktál volna. Sosem tanította meg nekünk senki, hogy merjük megkérdőjelezni, azt ami körülvesz minket, vagy, hogy merjünk kritikusan gondolkozni, nyilván szándékosan, hiszen a nagy embereknek az a félelme, hogy egyszer az egész világ tudatára ébred, mert akkor már nem lenne kit manipulálni, kifosztani, akkor már tudnánk, hogy hogyan is működik ez az undorító világ.. Igen, a világ undorító, amiben élünk, de én is úgy gondolom, hogy az élet elképesztően gyönyörű, ha megtanulunk élni, felállítjuk a saját értékrendünket, és felfedezzük a számunkra legértékesebb dolgokat. Az emberek nem mernek nagyot álmodni, ez a legnagyobb hibájuk. Én most álltam pályaválasztás előtt, és elképedve néztem, hogy mennyi kortársam kényszerült valami teljesen más pálya választására, mint ami igazán az érdeklődési köre, mert a szülei nem engedték, ugyanis „nem élne meg belőle”. Na szerintem ez mindent elmond erről a pénzcentrikus világról, én sem tudom felfogni, hogy miért ez a fontosabb, mint az, hogy élvezzük, amit csinálunk. (De azt is észrevettem, hogy ez a szabadság, amire például Te vagy Én vágyunk nem mindenkinek okozna örömet, mert ijesztő lenne számukra, hogy már nincsenek irányítva, teljesen el lennének veszve a társadalmi normák követése nélkül.) Minden hozzáállás kérdése, én azt vallom, hogy egy anyagi gondokkal küzdő ember is lehet boldog, ha úgy fogja fel, hogy az élet egy játék, és ez egy megpróbáltatás, én legalábbis biztosan találnék valami örömforrást, mint, hogy azon sopánkodjak, hogy nincs pénzem. Ha meg nem fordulnak jóra a dolgok, akkor én is hasonlóan gondolom: mindig ott lesz az öngyilkosság lehetősége, hiszen ehhez minden jogunk megvan, nem kértük az életet, bármikor véget is vethetünk neki, de szerintem nem érdemes, mert mindig tartogat újabb meglepetéseket. Én imádok élni, igaz, nagyon nehéz ebben a romlott társadalomban, miután „felébredtél” és egyre több csúnyaságot ismersz fel, kevés ember lesz, akivel jól érzed majd magad, vagy aki megérti, hogy te hogyan élsz, de meg kell teremteni a saját kis világodat, tudni kell a sok szörnyűségről, nem szabad, hogy behúzzon, nem szabad átadni magad a kesergésnek, és ezzel szép lassan áramlanak be a jobbnál jobb események, emberek az életedbe!!!!:) 18/L

#23: Nagyon tetszett,amit írtál! 😊 Örülök,hogy valaki így gondolkodik.

#25: Köszönöm, ez nagyon jól esett, én pedig örülök, hogy vannak még hozzám hasonló emberek ezen a Földön:)