Mennyire vagy vidám? Miért?

Mindig boldog vagyok, és egyszerre sohasem. Főleg azért vagyok boldog, mert mindenem megvan. Család, és barátok akik szeretnek, hogy tanulhatok, hogy van mit ennem és innom, hogy tudok hol aludni, tudod ilyenek, hogy vallásos vagyok, és ez reményt ad minden téren...

És amiért depressziósnak nem mondhatnám magam, de minden napomra rányomja a bélyegét, azok a félelmeim (nem olyan félelmekre gondolok, hogy félek a szellemektől és egyebek...), olyan érzések amiket nem tudok kezelni, az, hogy minden kis szharságot túlgondolok, nem tudok normális választ adni semmire, kommunikációs képességem nulla. Szinte nem tudok beszélgetni az emberekkel, nem tudom megfogalmazni amit gondolok. És az, hogy rengeteget gondolkodom, ami jó, de mégsem. És azért sem vagyok boldog, mert tudom hogy boldognak kéne lennem, de nem vagyok az.