Miért ilyen igazságtalanok?

A húgom tegnap hazajött az iskolából, utána visszament valami helyre iszogatni de nem jött haza, csak reggel! Ma reggel hazajött 1 órára és ment is vissza iskolába, most jött haza és nemsokára megint indul valami helyre.

A szüleim semmit nem mondanak, nem kiabálnak vele, nem osztják ki.

Van amikor nem is szól, és egy buliból délután jön haza. Anyámék nem tudják kinél aludt, mit csinált stb. De egyébként is azt hazudik amit akar. Felesleges megkérdezni is. Beállít másnapos fejjel és magasról lesz@jak.

Oké, engem igazából nem érdekel mit hogy csinál, de! Amikor én 17-18 éves voltam anyámék szószerint terrorizáltak.

Egyszer lógtam (mondjuk többször is) az iskolából, és amint ez kiderült apámtól egy hatalmas pofont kaptam és az egész család üvöltözött velem.

Egyszer amikor bulizni voltam, 1 órát késtem és anyám kihívta a rendőrséget. Feküdtem az ágyamba és a két rendőr ott állt a szobámba, kérdezősködtek. Anyám még mondta is nekik hogy szondáztassanak meg, egyébként előtte elindult keresni a városba és minden fiatalt végigkérdezett hogy ismernek-e és láttak-e valahol. 1 órát késtem, nem többet.

Barátnőnél aludni, ilyenek teljes képtelenség volt, sose engedték. Volt amikor el se engedtek bulizni csak úgy, mert most nem...pedig már 18 voltam.

Pénzt egyébként sose kaptam max ritkán 2-300 forintot.

Már nem járok bulizni, és most meg azt mondják állandóan hogy mozduljak ki.

Amikor húgom ült itthon és én járkáltam el - én voltam a romlott életű zülött drogos, csak mert eljártam szórakozni, ő pedig a rendes lány aki el van otthon a szüleivel.

Most húgom a normális, egészséges életű fiatal aki eljár a barátaival én pedig az élettelen antiszociális szerencsétlenség.

Midig adnak neki 1000ft-ot, akármeddig nem jöm haza nincs belőle balhé. Sose verték meg, azt csinál amit akar.

Nem értem miért ilyenek velem, mit csinálok rosszul, miért kellett mindig nekem szenvednem, akarmit, akárhogy csináltam.

Én 19 vagyok.

A húgom most lett 18.