Nektek be jön ez a kis rímelő szösszenet?

Vagyok én, a semmilyen

Se szívtelen, se érzékeny,

Nem vagyok én senki sem

Senkinek se szívében.

Vagyok én a reménység

a fény, mi reggel rád,

ha süt.

Vagyok én a gyilkos aszfalt

ha zuhansz majd és

érzed üt.

Vagyok véglet és mi közte

vagytok ti, még le nem

vetkőzve.

Vagyok az idő,

s abban benne,

míg a hamist az igaz

előzte.

Vagyok a béke

önmagamban, melyben

én meg fürödnék.

Vagyok én csúf

és a szép

között lévő

Különbség.

Vagyok elme

és a teste,

lány, ki

önmagát kereste.

Leszek a csalódás

majd önmagadban

a végső

kínos pillanatban.

Az igazság része mi

ellen küzdesz, küzdünk

szakadtan.