Mit tegyek, ha egyszerűen szégyellem a generációmat?

Ez nem a generációd problémája. Amióta az eszemet tudom, tipikus hogy a szerenádon a fiatalok berúgnak, sok helyen akkor isznak pertut a tanárokkal, ofővel. A részeg ember pedig ilyen, hangos és vállalhatatlan. Az öreg részeg is.

Az utcánk végén több mint húsz éve áll egy tábla, domboldalban lakunk, valamelyik szülő odaadta a gyerekének a kocsit, hogy azzal menjenek, négyből hárman ott haltak meg a kanyarban. Akkor már inkább zajongjatok a buszon. Én inkább csak mosolyogni szoktam a szerenádozókon :)

Én mondhatnám, hogy szégyellem a fajomat :D Elég sokat tudok a híres homo sapiensről s a zömük azért nem pozitív. Gyerekkoromban eléggé mizantróp voltam, nyilván maradt belőle, de azért nem tett beteggé :)

Ha a tinikori részegség és zeneüvöltetés lenne a nagy baj az emberiséggel... Átkozottul jó világ lenne, hidd el. Talán túlságosan is jó.

Élj úgy, hogy magadat ne kelljen szégyellni. A többiek meg nem a Te felelősséged. Ezt felejtsd el, üsd ki a fejedből, különben mások miatt lesz állandó lelkiismeret furdalásod és nem lesz időd a saját életedre!

Az osztálytársaidat Te választottad? Nem. Amúgy meg tényleg általános szokás ilyenkor a bulihangulat. Mi lányosztályként bár nem részegen, de végig röhécseltük és üvöltöztük fél Bp-et csupán attól, hogy néhány nagyszájú jó hangulatot csinált. A szalagavatónkra is a középkori ruhánkban fuldokolva a nevetéstől (láttad hogy nézett? hehe milyen bamba volt, azt hitte filmet forgatnak) vonultunk oda-vissza, mégis jópáran felelősségteljes felnőttek lettünk. Hidd el, teljesen mindegy, hogy a buszon Mari néni kiakad-e rátok vagy eszébe jutva a saját fiatalkora jókat mosolyog.)