Hogyan beszéljek az apámmal?

Kedves kérdező!

Igazad van, nem írtad oda. Bocsánat érte. De, amilyen undorral megfogalmazva írtad a mondanivalódat egyenesen következik ez a szó, már legalább is annak, aki valamelyest átérzi, vagy legalább megpróbálja átérezni a kérdést feltevő problémáját.

Megint csak igazat adok neked abban, hogy a mai fiatalságon már erőnek erejével sem lehet segíteni.

Eredetileg ez volt a célom, hogy a megszerzett tapasztalataimat próbáljam továbbadni. Szeretetre ösztönözni, buzdítani.

De nincs kinek. Húszon éves gyerekek, akik megszerzett, sok esetben megvett papírfecnivel, értelmező kéziszótárból kimásolt, más nyelvkultúrától átvett szavakat majmolva akarjátok megmondani, szüleiteknek, idősebb korosztálynak, sőt nem egyszer nagyszülőknek a tutit.

Semmit nem kérek többet tőled, csak nézz körül magadon. Családok romokban, fiatalok tanítatlanul (szakmai tárgyra gondolok) lézengenek, 30 éves korosztály legtöbbje az éjszakában bulizva még a szüleinél él, magára mit sem adó negyvenes vénlányok gyerektelenül, kutyáját dédelgetve, mesebeli hercegről álmodoznak, tízen, húszon éves korosztály árulja a testét némi megélhetésért cserébe. Meg aztán sokan menekülnek a hazájukból nagy reményekkel a bámulatos nyugat irányába rabszolgamunkásnak.

Csak azért, mert a nagy értelmiségi réteg nem képes a saját hazájáért tenni.

Ez az unió, és az általad is kedvelt elektronikus világ eredménye.

Hogy eltértem a tárgytól?

Nem, nem tértem el. Mert ha megfigyelnéd, ha vennéd a fáradtságot a megfigyelésre, önmagad is rájönnél, hogy az a fiatal, aki normális családban nő fel, aki anyja szeretetére, apja tudására is egyaránt számíthat, ők nagy eséllyel nem lesznek a fent leírtak valamelyikének áldozata.

Ezért írtam neked is, hogy te sem legyél az.

Hogy miért? Mert ti lennétek a jövő nemzedéke. Igen, nekem minden 1 is számít, ha tudnék neki segíteni.

De látom nincs értelme.

Elnézést, hogy bármibe is beleavatkoztam.

Majd csak könnyeim hullajtom, ha a haza eltűnik a térképről, amit egykor milyeneknek gondoltunk.

A magad gondolta hozzáállásból ez fog következni. De dőlj, dőljetek csak nyugodtan hátra. Addig van még pár évtized. A századod már nem merem megkockáztatni.

A célzásodra meg annyit, hogy a kimásolás, más írásának továbbadása, terjesztése nem az én műfajom. Nem előre megtervezett írás. Azt írom, ami az írás pillanatában gondolataim között van.

Legyen szép életed kedves idegen.