Hogyan beszéljek az apámmal?

Akkor még mit akarsz tőle? Én is ismertem embert, akivel szerettem volna jóban lenni, de mindig csak velem volt a baj, megterveztem, hogyan leszek türelmesebb, milyen racionális módon fogom a kapcsolatunkat helyrehozni, mindhiába. Végül egyszer úgy döntöttem, többé nem keresem őt. Életem legjobb döntése volt, sokkal boldogabb lettem onnantól kezdve.

Hiába az apád, attól még ugyanannyit kell eltűrni.

Mit lehet tenni? Ezernyi dolgot.

Először is egy kiegyensúlyozott pillanatban, amikor van több időd, amit csak erre szánsz, kezdj el gondolkodni.

Tudom, hogy te vagy kisebb, apád a bölcsebb, de még is te rajtad áll, vagy bukik minden. Az, hogy boldog kapcsolatban leszel vele, vagy hogy majdan a koporsójánál állsz sírva. Ez mind terajtad áll. Fontos megjegyeznem ez mindkettőtök életéről szól.

Meg próbálom megértetni, hogy miért. És mit lehet (kell) tenned.

Visszatérve a gondolkozásra. Próbálj (ne próbálj, tedd) az ő szemével gondolkodni. Az ő szemével látni, az ő érzéseit érezni.

Ha ez jól sikerül, fájdalommal fogsz szembesülni. Olyan fájdalommal, amitől te magad is szenvedni fogsz. Meg fogod érezni azt is, hogy ő nem tehet semmit érted, bármennyire is szeretne.

Ő nem, egyedül nem, Ti együtt tudtok. Együtt!!!

Honnan tudhatod, hogy valóban szeretni akar téged és fontos vagy a számára? Onnan, hogy kellesz neki. Onnan, hogy nem azt mondja ne gyere többet, hanem többet legyél velem.

Itt a baj az, hogy te csak lemész. De mit az írásodból is kiderül, ezt ritkán teszed, de ekkor is csak üres kézzel. Ez nem elég. Vigyél magaddal szeretetet, sok szeretetet is.

Ő azt érzi, hogy te semmit nem teszel meg érte, azt sem tartod fontosnak, hogy ő van e, avagy nincs a világon. Egy apa, attól lesz igazi apa, hogy át tudott adni magából valamit, amit gyereke tovább visz. Olyan nevelést tudott számodra biztosítani, amiben helyt állsz az életben, a világban.

De te neked nem tud, tudott átadni semmit. Sem időt, sem lehetőséget nem biztositól számára. Plusz még szeretetet sem adsz. (nem csak te vagy a felelős). Ezért ilyen mogorva. Az apai büszkesége van vérig sértve. (érthető okokból).

Abba ne menjünk bele, hogy hogyan jutott el idáig család. Sok számodra meglepő dolog derülne ki.

Hogyan kezdj hozzá, hogyha nem sírni szeretnél majdan, hanem nevetni egyet a mában?

Először is több időt szánjál rá. Lehetőleg aludj is ott nála többször, úgy, hogy másnap nem elrohansz, hanem együtt készítitek el a reggelit, besegítesz valami kisebb munkába, esetleg azt is együtt csináljátok. Ha ércesen beszólna, gyengéd lazasággal, mintha egy gyereknek mondanád csitítsd el, csinálj belőle mosolyt. Ha fiú vagy, fogj vele kezet, erősen és határozottan. Férfiaknál sok egyéb mellett a tiszteletet fejezed ki vele. Ha lány vagy, öleld át és adj puszit minden találkozáskor és távozáskor. Ez nem csak egy szép gesztus, hanem szintén érzéseket továbbítasz a másik félnek.

Szólítsd kicsit belsőségesen, hogy legyen benne a hangodban a szeretet. Mondjuk mond magadban ki, hogy fater. Úgy is ki lehet mondani, hogy gyűlölet és utálat van benne, és úgy is, hogy szeretet. Ezer módon ki lehetne mondani. Ahogyan próbálgatod mindegyikkel más más érzést váltasz ki annál, akinek mondod. Találd el a legmegfelelőbb hangsúlyt, amiben egyszerre vagy kemény és céltudatos, de egyazon időben szeretetet is közvetítesz vele. A beszédben úgyszintén elengedhetetlenül fontosak a hangsúlyok.

Többször nézz a szemébe, figyelj a szavaira.

Már ő is elszokott ettől a szereptől, így kicsit legyél türelmesebb. Nem tudhatom milyen képességű az apád, de egy bizonyos idő után túl fogja lépni a te már megszerzett bölcsességi szintedet. Hisz ő az idősebb, ő találkozott, szembesült már több ezernyi, milliónyi dologgal. Szeretettel, fájdalommal, tettekkel, tapasztalatokkal, bölcsességgel, tudással.

Sajnos a mai fiatalok rendszerit azt hiszik, mivel ők jobban értenek a mai elektronikai világhoz, így magához a mai élethez is.

Ez egy iszonyatos nagy tévedés. Az elektronika a világ vége felé sodorja az emberiséget. De ez egy másik téma.

A lényeg, hogy több programot is készítsetek elő együtt, amiben mindketten bevonjátok egymást a másik által kedvelt örömökbe. Pl. idősebb által kedveltebb nyugisabb séta, horgászás, vagy a te érdeklődési körödbe tartozó pl. egy kisvasút, élménypark... A szó soros értelmében bele kell húzzátok egymást az általatok kedvelt dolgokba. Aztán az is fontos, hogy az ő szakmájában, hozzáértésében szerzett tapasztalatokat hagyd, hogy átadja. Még akkor is, ha ez téged csöppet sem érdekel. Pl. bármilyen szakma fogásai, trükkjei, vagy akár autószerelési szaktudás, tapasztalat. Persze ezek inkább akkor, ha te is fiú vagy. Nem lesz károdra.

Mindeközben míg megosztja veled a tudását, te is vezesd be a mai világba, munkádba, érzéseidbe, döntéseidbe.

Ha mindent jól csináltál, a morgolódást leváltja a boldogság, a szeretet, egy csillogó szempár, amiben magadat látod viszont.

NE firtasd, hogy miért jutottál ide apa!? Mert ez lehet, hogy anyai ágon indítaná el azt, amit eddig édesapád ellen éreztél.

A lényeg, hogy közel arányosan próbáld mindenki között a szabadidődet eltölteni. Anya, apa,jövendőbeli, barátok.

Még valami. Legyél büszke arra, hogy megmentettél egy embert, aki jelen esetben az édesapád.

Az ő élete, boldogsága a te kezedben van, és nem fordítva.

Ne haragudj kedves kérdező a késői válaszért.

Na látod pont ez az. Nem tudom, hogy neked, vagy egy másik kérdésre fejtettem ezt ki, amiben sajnálatos módon leírtam, hogy a mai fiatalság azt hiszi, abban a tudatban él, hogy ő bizony a felnőttet is kioktatja, mert ő a zseni. Semmit nem tudtok az életről. Azt hiszitek, hogy mert ti a mai elektronikai világhoz jobban értettek, akkor egyben ti vagytok az okosabbak is. Ez a tévhit, amit a politika, a média nevelt bele az emberek fejébe, Magyarországon óriási problémát szül.

Hiszen a te virtuális tudásoddal, nem fogsz kenyeret készíteni, nem fogsz húst készítményeket előállítani, nem fogsz mezőgazdasági, ipari termékeket előállítani, nem fogod a természet ökológiai szintjét fent tartani. stb. stb.

Éppen egy 20 éves írta le egy másik kérdésnél, hogy az érettségi ellenére semmihez nem ért. Ő legalább bevallja, amit legtöbben nem mernek.

És még mindig édesapádnál járunk. Ő el akarja neked mondani, csak nem figyelsz rá, hogy fiam, ez nem a valós élet. Ez csak egy maszlag, amivel beetették a Magyar népet, közte téged is. Az élet a valós munka és termelés. Aztán jöhet a megérdemelt szórakozás. De nem. A mai fiatalság nem akar valós munkát végezni. Mindenki a billentyű nyomogatásból online szeretne megélni.

Igazad van! Néhányotoknak sikerül, bár ez neki is csak úgy megy, ha a lelkiismeretét elnémítva másokat becsap, átvág, vagy csak szimplán csalás sorozat van az egész mögött. Édesapád pontosan tudja mi a valós élet, és bántja, hogy neked ezt nem tudja elmondani. Megtanítani meg végképp esélye sincs. Egyszerűen azért, mert téged nem úgy neveltek, ahogy ő nevelt volna.

Számodra az egész csak értéktelen hablatyolás. Hogyan is érthetnéd, ha oda sem figyelsz, mi több magad mondod, hogy szinte utálod.

Felfogod mit írsz? Utálom az édesapám!

Azt az embert, aki dolgozott, keresett, majd felnevelt téged. Vagy te naivan azt hitted, hogy ingyen volt a kelengye, amiben hazavittek. A babakocsi, amiben ringattak. A ruha, amiből megannyit kinőttél, az étel, amivel nevelkedtél. Az orvos, az iskola. Estig tarthatna a felsorolás. Nyilván, számomra egyértelmű mivel lejársz hozzá, hogy fizet, vagy fizetett gyerektartást. Magyarul hozzájárul (t) a nevelésedhez. Ha nem fizetett volna, akkor édes anyukád megakadályozta volna a látogatást. És te csak ennyit mondasz, hogy utállak apa!?

A feltett kérdésetekre, miszerint miért nem tette meg..

Oldalakon keresztül kifejthetném nektek, de nem lenne értelme, mert ahhoz gondolkozni is kellene.

Nem lenézlek benneteket, csak ez az érzések olyan világa, amit magadban, magadnak kell felfedezz, mindaddig míg ez nem történik meg semmit nem értesz az egészből. Tudjátok mi a legrosszabb? Egy szerető édesapa nem is akarja, hogy megtudd az igazságot, megismerd az érzéseket, mert óv a szenvedéstől. De nagy esély van rá, hogy meg fogod tudni. Pontosan azért mert a milliónyi dolog között, amit elmondhatott, megtaníthatott volna, közte lett volna az is, mire figyelj, hogy te ne járj így.

Csodálkoztok rajta, hogy mindenki utál mindenkit? Egyet tanuljatok meg. Aki a saját szeretteit, szüleit kilöki, abból vagy rossz ember lesz (egy érzelmi senki), vagy szenvedő. A jövőtökben majd emlékezzetek erre az írásra.

Gondolom az is érthető, hogy akinek nem jut a virtuális megélhetésből, zömmel külföldön köt ki. Erről is bőven regélhetnék, hogy ott helyreteszik a gondolkodást. Vagy dolgozol keményen, vagy le is út, fel is út. Munkakerülőkre nincs szükség. Online okostojásokra meg végképp nincs.

De ez már az unió kategória. Bár ez teljes összefüggéssel van a családdal is. De csak annak, aki ezt átlátja.