Ti csatlakoznatok egy női egyenjogusagert küzdő mozgalomoz?

A válaszokból kiderül, hogy ki a férfi, ki nem, szerintem a férfiak alapvetően rossznak tartanak mindent, ami nem róluk szól. Semmi gond nincs az egyenjogúsággal, és kifejezetten örömmel látom, hogy nem ezt a nyugati feminista fa-szságot nyomod, hanem felismered, hogy nem a cicimutogatás a feminista probléma, hanem az, hogy pl indiában a mai napig gyakoriak a gyerekmenyasszonyok, rengeteg nő nem járhat iskolába vagy kerülhet magasabb pozícióba, hogy pl a színesbőrű nők, vagy a rokkant nők jóval nagyobb hátrányban vannak, mint pl egy hetero fehér nyugati nő.

Valóban, magyarországon nyilván jobba nők helyzete, mint mittudom én, Afganisztánban, de az elnyomás nem verseny, a magyar kormányban nincs egy női miniszter sem, és nincs olyan nyugati ország, ahol a nők lennének többségbn, magas rangú miniszterek nyilatkoznak lekezelően a nőkről, vagy akarnak nőket érintő döntéseket hozni - férfiként, állás interjún még mindig gyakran megkérdezik a nőtől, akar-e szülni, mikor akar szülni, kevesebbet is keresnek, előléptetéskor gyakoribbak a szóbeszédek, hogy biztos szexuális úton jutott a jobb fizetésért, egy 16 éves kislányt a mai napig minden riheronygnak elhordanak, ha azt egy jóval idősebb férfi kihasználja, a nőket napi szinten éri inzultus, zaklatás, erőszak az utcán, vagy akár otthon, szóval, van azért mit tenni. Nyilván férfiaknak is megvan a maguk problémája, de ezeknek a problémáknak nagyon kevés része gyökerezik KIFEJEZETTEN abban, hogy ők férfiak. Az, hogy valaki a nőknek nem kell, nem egyenjogúsági kérdés. Az az egyenjogúsági kérdés, hogy pl váláskor a férfiaknak ritkábban ítélik a gyereket, hogy a kisfiúk nem sírhatnak, vagy mutathatnak érzelmet anélkül, hogy valaki lehurrogja őket, hogy az mennyire férfiatlan, a férfiakkal szemben támasztott szépség ideál egyenjogúsági kérdés, de nem az, hogy te mérges vagy a nőkre, mert nem randiznak veled, vagy mert nem tetszik a ruhájuk lol. Érdekes módon sok férfi elnyomásnak veszi azt, amiért nem kapja meg rögtön amit akar, illetve azt, hogy van egyáltalán olyan mozgalom, aminek nem ők vannak a középpontjában.

Nekem a legnagyobb gondom ezzel mindig az, hogy megölhetnek. Megerőszakolhatnak, és az én hibám lesz.

A másik pedig az ilyen pici dolgokban vannak, amik összegyűlnek, és szar tőle minden. Amikor nem vesznek komolyan, ha magyarázol valamit. Amikor kioktatnak, mert nem tudhatod. Amikor semmilyen érzelmedet nem tekintik komolynak, biztos menstruálsz.

Amikor pár férfi még az ilyenekbe is önmagára tereli a szót. Saját maguktól nem fognak kiírni olyan kérdést, hogy na, emberek, mit tegyünk a férfiak elleni erőszak ellen. Mindig csak akkor érzik ezt problémának, ha rá kell kontrázni a nőkre. Pedig probléma az is.

Egy nőt sokkal nagyobb valószínűséggel öl vagy erőszakol meg olyan, aki ismeri. Ez milyen már? Mi értelme van párkapcsolatban élni, ha kb. a gyilkosoddal élsz együtt?

"a magyar kormányban nincs egy női miniszter sem, és nincs olyan nyugati ország, ahol a nők lennének többségbn,"

És kit érdekel? Mégis miért kellene egy önkényes nemi arányt rákényszeríteni egy rendszer emberi erőforrásaira? Az ilyen lépések egy rendszer instabilitásához vezetnek, nem pedig az előrehaladásához.

Úgy beszélsz, mintha a Közel-Keleten semmi más probléma nem lenne a nők megfosztott emberi jogain kívül, miközben naponta bombáznak le családokat, férfiak és gyerekek harcolnak, és végeznek ki akárkit hihetetlen indokokkal, beszűkült gondolkodásra vall.

"A válaszokból kiderül, hogy ki a férfi, ki nem, szerintem a férfiak alapvetően rossznak tartanak mindent, ami nem róluk szól."

A válaszodból az derül ki, hogy a nők problémáin kívül nem érdekel téged semmi más.

"Az az egyenjogúsági kérdés, hogy pl váláskor a férfiaknak ritkábban ítélik a gyereket, hogy a kisfiúk nem sírhatnak, vagy mutathatnak érzelmet anélkül, hogy valaki lehurrogja őket, hogy az mennyire férfiatlan, a férfiakkal szemben támasztott szépség ideál egyenjogúsági kérdés, de nem az, hogy te mérges vagy a nőkre, mert nem randiznak veled, vagy mert nem tetszik a ruhájuk lol."

Erre meg már fölösleges válaszolni is, össze-vissza kevered benne az emocionális és jogi problémaköröket, semmi értelme annak, amit összehordtál, és ez ugyanúgy vonatkozik a hozzászólásod többi mondatára, csak nem akartam bemásolni feleslegesen.

Tök jó, hogy már a harmadik oldalon tartunk, de ha jól látom (nem olvastam teljesen végig) még mindig nem sikerült megválaszolni azt, hogy a nők jogai manapság itthon miben szenvednek csorbát.

Ahogy elnézem az én munkatársnőimet, egyenesen több joguk van nekik, mint nekem. Ha olyanjuk van előbb leléphetnek, később jöhetnek be dolgozni és ha szabadság kell, elég szólni egy nappal korábban és mehetnek is. Ezzel szemben én szólok majdnem egy hónappal korábban és így is szájhúzás megy és azt hallgatom folyamatosan, hogy két szaros napot nem leszek.

Arról meg ne is beszéljünk, hogy közel egyformán keresünk és míg ők irodai adminisztrátorok, én mérnök vagyok sokkal nagyobb felelősséggel.

Ez a probléma amiről szó van, valós a Közel-Keleten és egyéb elmaradott országokban. De még ott is azt mondom, hogy vannak ennél súlyosabb gondok is.

Ezzel szemben itthon, ha akarsz elmehetsz nőként politikusnak is. Van is pár a parlamentben. Arról meg szerintem nem a jogrendszer tehet, hogy több férfiban van meg az, ami ahhoz kell, hogy valakiből politikus legyen.