Mit tegyek? Hogyan vegyek magamon erot?

Eleg hosszu tortenet az enyem, de tomoren a lenyeg az, hogy valamivel tobb, mint egy eve szo szerint romokba kerult az eletem. Egyszeruen nincs olyan terulete, amire azt tudnam mondani, hogy ep es rendben van...

Elotte is voltak problemaim mentalis ertelemben, de ezek felerosodtek ezelott az idoszak elott, azutan kovetkezett az osszeomlasom, most pedig ott tartok, hogy a kiesett egy evemben abszolut nem jartam kint, emberek kozott. Meg az udvarunkra se mertem kimenni, vagy akar az ablak kozelebe, mert feltem, hogy meglat valaki. A problemas idoszak kezdeten amikor utcan voltam, mindig ugy ereztem, hogy az emberek ram figyelnek, rajtam rohognek, szanakoznak, esetleg latjak rajtam a bennem novekvo oruletet es nem normalisnak tartanak. Szoval szep lassan osszeomlott minden korulottem, es a fentebb irt gondolatok miatt elkezdtem szocialisan teljesen leepulni.

Most, ennyi ido elteltevel kapargattam ossze annyi erot, hogy elhatarozzam, nem mehet igy tovabb, es ha apro lepesekben is, de fel kell epulnom. Ennek jegyeben holnap el kellene mennem egy varosba nehany reg halogatott ugyet elintezni, de egyszeruen rosszul vagyok. Eddig nem volt semmi bajom, de most, ahogy kozeledik az idopont, hanyingerem van, a gyomrom gorcsben, mintha lazam is lenne, egy szoval eleg ramatyul vagyok. Felek, hogy kerdezgetni fognak, hogy hol voltam, felek, hogy valami baj tortenik, es felek, hogy az emberek azt gondoljak majd, amit ezelott irtam. Abban a varosban siklott ki az eletem es csomo rossz dolog tortent, ami elinditott a lejton, es ugy erzem magam, mintha oda kene visszamennem, ahol egyszer megoltek. Pedig megcsak nem is egyedul megyek, anyukam elkiser, es megis igy erzek. :( Kerem, aki tud, segitsen par hasznos szoval, nagyon nehez most nekem.

18/L