Van még, aki klasszik zenét hallgat?

Néha , .....és 55 éves vagyok.

Megkérdezhetem,hogy miért kérdezed , hogy "van még"?

Kérdésedből úgy tűnik," mint ha kevesen lennének", és gyanítom,hogy fontosnak tartanád, hogy gyakrabban hallgassunk klasszikus zenét .:)

Ha így van , szerinted miért lenne fontos, gyakrabban hallgatni ilyen zenét?

Sokféle mai zene van, a melodic deathben pl. sokszor nem is érted a szöveget...

A klasszikus zene is tud igen jó lenni, néha felmerül bennem, hogy újra hallgatni kéne. De kevésbé köt le. Néha azért előfordul az is. Zeneiskolába jártam s nagyon kedveltem a legtöbb darabot, amit játszottam, s mivel sok évig muszáj volt klasszikus zenével foglalkoznom az énekórákon túl is (ott volt egyáltalán olyan? inkább a népdalokra emlékszem), kicsit nagyobb hatás ért és sosem felejtem el azokat az éveket s talán miattuk hallgatok néha klasszikus zenét.

# 5- válaszoló vagyok.

Köszönöm a választ .:)

Nem vitatkoznék a válaszoddal, mert igazából nem is tudnám pontosan meghatározni,hogy milyen az igénytelen zene.

Biztos létezik ilyen, ha már oly sokan mondják ezt.

Viszont jó néhány tapasztalásom után elgondolkodtam, azon, hogy időnként nagyon nehéz egyértelműen megállapítani,hogy mi a " jó " és mi a "nem jó" az ember számára.

Na jó,...tudom ,hogy a klasszikus zenére többnyire azt mondják, hogy jó hatással van a "tudatalattira" , vagy akár a tudatos énre is.

Ezzel megint csak nem vitatkoznék.

A saját tapasztalatom viszont az , hogy nem egyszer oly zenének a hatására tudtam igazán elmélyedni amit nagyon sokan igénytelen ,utolsó zenének tartanak. Természetesen olyan is volt hogy éppen a klasszikus zene érintette meg igazán a lelkemet.

Volt olyan ,hogy teljesen váratlanul ért ,hatott rám , egy szintén "igénytelen zene" amit egyébként már többször is hallottam , de teljesen közömbös volt számomra addig.

Az igaz,hogy többnyire ,nem a szöveg érint meg hanem maga a zene .Inkább magára a zenére a ritmusra "koncentrálok".

Ilyen értelemben nekem úgy tűnik, hogy szinte nincs az a műfaj ami által ne lehetne kihozni belőlünk olyat ami közelebb vihet önmagunkhoz.

Ami közvetlenül, vagy éppen közvetve , mélyebb szinten is megérintheti a lelkünket.

Még egy nagyon durva agresszív zenéből is ki lehet hozni szerintem valami jót.

Azt nem tagadom,hogy azért amiről beszélek az egy kicsit a hozzáállás kérdése is .

Ha "rossz értelemben vett" teljes öntudatlanságban hallgatunk bármilyen zenét is akkor szerintem az nem nagyon fogja megérinteni a lelkünk mélyebb szintjeit , ha még oly klasszikus is a zene.

Viszont ha némi kis "jó értelemben vett"tudatossággal hallgatunk szinte bármilyen zenét ( persze többnyire mindig az adott pillanatnak megfelelő zenére gondolok, amit előre sosem lehet kiszámítani) nagyon is lélek emelő hatása lehet.

Én azt a mondást tudnám evvel a témával kapcsolatban is idézni, hogy " Bármi előbbre vihet , bármi visszavethet."

Akár azt is mondhatnám, hogy "mindegy milyen zenét hallgatsz, de amit éppen hallgatsz és az olyan hatással van rád hogy nem ítélsz meg semmilyen más műfajú zenét,illetve azt aki hallgatja, akkor jó volt az a zene abban a pillanatban számodra".