Bunkó voltam? Ti mit reagáltatok volna?
Ma egy bisztróban ebédeltünk meg a barátommal vizsga után. Ettünk, beszélgettünk, amikor kitántorgott egy roma nő a wc-ből borzasztó büdösen, odajött és elkezdett kéregetni.
Mondta, hogy pénzt kér, beteg, gyerekei vannak, kutyája is van, fára is kell pénz és, ha már itt eszünk biztos tudunk neki adni pénzt.
Azt mondtam neki, hogy nem, mivel éppen eszünk és nem illik ilyenkor kéregetni. A barátom kiegészítette azzal, hogyha nem itt kérne, akkor adna, de így ez illetlenség.
A nő elküldött minket melegebb éghajlatra majd kiment. A mellettünk lévő asztaloknál nagyon csúnyán néztek ránk...
Adnunk kellett volna? Szerintetek mit kellett volna csinálnunk?
Lehet, hogy illetlenség evés közben kéregetni, de ha jobban belegondolsz, te kitől próbálnál meg kérni bármit is.. Pl egy tollat, vagy innivalót, ha teljesen megszorult helyzetben vagy.. Olyan embertől, akinél az égatta világon semmi sincs, vagy olyantól aki éppen egy teli üveg vizet kortyolgat..
Nem pártolok senkit, mert tényleg vannak nagyon szemét emberek, de mikor ilyeneket olvasok, hogy jaj roma meg semmirekellő, akkor azért elgondolkodom, hogy kik is a rossz emberek.. Mert akármit is mondtok és tesztek, azzal megbélyegzitek a másikat, míg végül már egy egész társadalom is ezt fogja tenni, és teszi is. Van fogalmatok arról, hogy hány munkát kereső fiatal embert utasítanak el a munkáltatók, csak azért mert romák? Vagy hogy hány ember dolgozik éhbérért, mert nem tudnak szabadulni a mókuskerékből a származásuk miatt? Emberszámba sem veszik a másikat, csak mert pl közmunkás, vagy más egyéb alantos munkából él.. Viszont mikor adózni kell, akkor ezektől az emberektől is ugyanúgy elveszik azt a pénzt, mint másoktól, ilyenkor mindenki egyformává válik..
Szegény és hajléktalan emberek milliói árasszák el az utcákat nap, mint nap, hogy segítségre és kiútra lelhessenek egy-egy jóember segítségével, de a legtöbben mégis megtagadják ezt a fajta segítséget, csak mert az illető büdös, és nem éppen a legmegfelelőbb öltözékben "lép színre" vagy nem olyan kifinomultan képes a kommunikációra, mint ahogyan azt sokan elfogadják.. De ha pl egy éhes kutya baktat hozzád evés közben és kunyerálva rád néz, már biztosan nem távozna éhesen.. Mi a kölönbség? Szerintem semmi. Egy másik élőlény bajbajutása a szemem láttán azonnali hatállyal segítséget von maga után, mert ebben nyilvánul meg Isten akarata és szeretete. Ha segítesz másokon, önmagadon is segítesz. :) Nemrégiben egy vadidegen nő jött oda hozzám azzal a kéréssel, hogy had telefonálhasson haza a férjének, hogy jöjjenek érte mert nem volt pénzze, vagy valami ilyesmire emlékszem, de az a lényeg, hogy odaadtam neki, nem két percet beszélt, nem is hármat, és igaz hogy a tizedik perc után már kezdtem kicsit bepöccenni, de akkor is elmondhatom, hogy a jó szándék vezérelt, nem éreztem volna magam jobban, ha esetleg miattam valaki megsérül, vagy esetleg meghal, mert a bűntudatom végigkísért volna az egész életemben.. Jó és rossz közt csak ennyi a különbség, hogy ember tudsz e maradni a legdurvább körülmények között is. Lehet, hogy sokszor kihasználtak már, és biztosan fognak is még, de szerintem azon van a hangsúly, hogy meg tudsz e békélni saját magaddal, aki átveri a másikat az biztosan nem, el lehet felejteni sok mindent, de kitörölni és meg nem történtté alakítani semmit.
Hogyha alázattal fordul hozzám segítségért, (pl.: Kint a hely előtt megvár és ott kérdezi meg, hogy tudok-e segíteni) és nem "aggyámá" stílusban, egy beszélgetést, evést megszakítva, mert azt feltételezi, hogy nekem van, akkor adtam volna neki.
És akkor is mérlegem, hogy adok-e hogyha rögtön úgy kér, hogy adj már egy kis pénzt, mert 20000 oka van rá, hogy kell neki.
Sajnálom, utólag, hogy azt válaszoltam, hogy nem illik evés közben kéregetni, elég lett volna egy határozott nem is, de van egy morál, amit ha kolduló valaki, ha nem illik betartani. Ez a társadalmi norma, kultúra, amit valljuk be, nem sok kolduló tanúsít az adakozókkal szemben....
Mondok egy példát.
A Ferencieken és az Astoria aluljáróban mindig van egy- egy néni, akik ott állnak reggel.
Segítségre szorulnak, de egyáltalán nem erőltetik rá magukat az emberekre. Nekik mindig szoktam segíteni, tudom, hogy mennyi unokájuk van, milyen gyógyszert írt fel nekik az orvos és mit főztek, ha tudtak főzni aznap. Ők is megismernek engem (!!!), már a második összefutásunkkor megkérdezte az egyik, hogy elkéstem- e az órámról a múltkor, mert nagyon siettem...
Aranyosak, kedvesek, mosolygósak és nem lejmolósak(!!!)
Ételek alapanyagaival és apróval is szoktam nekik segíteni vagy a régi ruháimat az astoriás néninek adom, mert az unokája már tinédzser és ő elhordja, ha nekem már nem kell.
Ez a különbség segítségkérés és erőszakos nyomulás között.
Te kinek adakoznál szívesebben?
Én csak leírtam amit gondolok, amiket érzek mikor bajbajutott embereket látok.. Számomra teljesen mást jelentenek bizonyos tényezők, ezért is írtam le neked a véleményem, hogy mást is láss. Egyébként hozzám egy roma nő lépett oda, mikor segítséget kért és nem is volt túl kedves, főként ha úgy vesszük hogy épp chateltem valakivel.. De nem ez volt a lényeg. Nekem tiszta a lelkiismeretem, és neked úgy látszik eléggé határozott a véleményed a történtekről, így nem is értem mi a gondod..
Hogy kinek adakoznék szívesebben? Hát nem tudom láttál e már igazi szegényeket, nyilván a kedves emberek az aluljáróból is azok, de nem annak születtek.. És legelőször a gyökereinkben keresném a hibát, minden embernek van története és nem lehet anélkül jót tenni, hogy a legtanulatlanabb embereket a sárban hagyjuk.
Elvből sohasem adok kéregetőnek!
Legfeljebb azt szoktam odavetni hogy a munka a megoldása!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!